long víkend (vasárnap)
2010-03-14 17:55:04
Budapesten tegnap elgörbült a tér...
+ + +
Az évtized elején voltak divatban az agreszív kismalacról szóló viccek, köztük az a klasszikus, amelyben a malac iszonyút taknyol a biciklijével, majd ekképpen inti le a sajnálkozó és együttérző nyuszikát: "Kuss! Én így szoktam leszállni." Körülbelül ezt játssza el most az MSZP. Általában is, és konkrétan a pártok legostobább és legtipikusabb baklövéseinek szinterén, a médiapolitikában.
Széky János: Borulás előtt, ÉS, 2010. március 12.
Pontos. A cikk amúgy arról a történetről szól, hogy az ORTT elnöki székéből lemondott (megrendítően és megátalkodottan tisztességes) Majtényi László megüresedett helyére a közt. elnök és a min. elnök átal javasolt dr. Polyák Gábort az MSZP-s tagok nem fogadták el. Széky szerint már megszokták a fideszes Szalai Annamária vezényletével az együttszavazást. És majd lesz nagy meglepetés, amikor a mutyival frekvenciához juttatott két kereskedelmi rádió (Neo Fm, Class FM) ősztől nem lesz olyan baráti, mint a mutyi idején tűnt.
No az egészet főleg a kismalac miatt idéztem...
+ + +
(Fotó: Szabó Róbert Csaba)
Ma este ünnepelés lesz Závadáéknál: holnap Kossuth díjat kap Kovács András Ferenc, a jó KAF, ahogy mindenki hívja. Ez igazi öröm, nagyszerű költő, nagyon jó helyre kerül a díj. És édes jóbarát.
2003-ban, elsők között kapott Palládium díjat.
Álljon itt a mindjárt - aggulási okból - ugyancsak ünnepelendő akkor ötven éves EP köszöntésére írott KAF óda:
Esterházy Péterhez
midőn félszáz esztendős classicussá lőn.
Árpád virágzó magva, te fő magyar!
Elődeidnek fegyvere népeket
Győzött, s hazánkért számtalanszor
A viadal mezején csatázott.
Láttam tebenned buzgani véröket
S tündöklő fejeden Hunnia csillagát:
Fátum humorló sorscsapásin
Pennaharag ropogott kezedben.
Mint Juppiternek ménküve, sisteregsz,
Esterházy, ha írsz, tünde magosba térsz
Eltársalogni szellemiddel –
S fortyog a szittya Olymp alanton.
Orczádra öntik nemzeti lelköket
Agyvázak, honatyák, görcs vezetők vakon,
S kormányra termett őrszemekkel
Kis kamutik rüdegen tekintnek.
Hősi cravátok harczi kavarcza nem
Árthat!… S míg mosolyogsz, átkoz ezer bajár:
Vállvetve törtet s gátokat ront
Eszmei bábozat, ős bunyikság.
Oh, hány kizökkent győzedelemszekér!
Szónokló tetemek phrasisa feszt döczög:
Zápult Chimaerák szétzajognak,
S mélyben a dög butaság zihál, dúl!
Hozzád nem ér föl szolgai nyüsletés,
Mondárok dühösült jelszavait kaczagd,
Játszin kaczérkodj ihletekvel,
S mint vizen isteni fény, vonulj el!
Tág hírneved szép isteri partokon
Túl szállong, s be nehéz írni románokat!
Tiéd a nyelv, a kényes ország,
Bár hatalom s hivatal legőgöl.
Nem bírom én már Ber’zseni páthosát,
Esterházy, dicső férfi, mi több: magyar
Író, bocsáss meg érte. Szívem
Ajtaja zára lehull előtted.
Ollyan, miként egy nő, eme pólyadal:
Árong, álmodozik, fölpörög… Észderű
Sugára süssön Gratiákkal
Rád, ha teremteni telne kedved!
Tarkódra Múzsák nyomjanak olvatag,
Hév nyakcsókokat, ősz bacchusi fürtjeid
Fürdesse áldás, s égi babra
Fonjon a fődre örök borostyánt.