nagyszabás
2010-03-21 18:24:41
Gothár rendezése, nagyszabás a javából.Mondom tán először a bajaimat. Köztünk legyen szólva én soha nem értettem, hogy Shakespeare fejében mi lehetett; voltaképpen miért osztja szét ereje teljében Lear országát a lányai között? A szövegből más sem tűnik ki, mint hogy Lear egy önnön nagyságától és hatalmától megittasult idióta despota, tán a hülyesége lesz tragédiájának legfőbb forrása... (de hisz' aki hülye, haljon meg, nem?)
Küzd is a dologgal Kulka rendesen, a darab felét folyamatos átkozódással kell ugyanis eltöltenie, míg végre lassan előbújhat az igazi tragédia: itt már a zaftos átok sem segít, itt szívás lesz, s nem is kevés. Az egész persze vastag brutálban tartva, ami Kulka alkatától meglehetősen idegen, próbálja is a helyzetet hosszasan szinészből, intellektuálisan megoldani, csak hát a nagybrutál nehezen állja a finom intellektust. A darab során aztán Kulka megöregszik, és összeég Lear figurájával, megérik a dráma.
Gothárnál az egész történet - ha lehet - még reménytelenebb, nyomasztóbb, amit ezer látványos ötlettel, iróniával, nagyszerű díszlettel ellenpontoz, tesz a néző számára kibírhatóvá. Azt hiszem Gothár szíve szerint a közönségnek sírva kellene végigröhögnie az előadást...
Gothár mesterien mozgat a színpadon ötven(!) szinészt, csak nekem egy kicsit kevesebb ötlet is elég lett volna. Hogy egy példát mondjak, a vihar akalmából két helyről víz csöpög a színpadra, Bodrogi Bohóca piros esernyőjét tartja az egyik alá, kopognak is a vízcseppek rendesen, hogy a szöveget alig hallani. Vad vihar, érzelmek és elemek tombolása a szövegben, miközben a zsinórpadlásról csöpörészik a víz a szereplők fejére, ha pontosan aláállnak. Irónia, groteszk a javából, csak honnan is vagyunk éppen eltartva?
A szinészek.
Nagyszerű választás volt Kent szerepére a kaposvári Znamenák Istvánt meghívni, nagyszerű színész, az este egyik legnagyobb alakítása. A többi férfi: Gálffi, Rába Roland, Alföldi: egyik nagyszerűbb, mint a másik, bizony Kulkának velük is meg kell "küzdenie". Makranczi Zalán is élete egyik legjobb alakítását teszi hozzá a tortához. Bodrogi persze nagyszerűen lubickol a Bohóc szerepében.
És legyen új bekezdés Goneril és Regan, Nagy Mari és Schell Judit kedvéért: nem tudnám megmondani melyikük nyújt parádésabb alakítást. Fantasztikus szinészek.
Mészáros Piroska Cordélia szerepében nem tud igazán mit kezdeni a figurával, ez különösen nővérei mellett igazán szembetűnő.
Varró Dani feszes, élő új szöveget csinált, nekem kicsit túl SOK lett a szöveg, gyakran elétolakszik a játéknak. Egy kicsit több alázattal talán jobban szervesült volna a textus a történettel és a szereplőkkel.
Mindent egybevéve, meg kell nézni feltétlenül: egy nagy rendező és sok-sok fantasztikus szinész parádés estéje ez.
(Biztosan megnézem még legalább egyszer, tán a tizenötödik előadást, mert addigra biztos, hogy az arányok méginkább a helyükre kerülnek.)
A színlap:
Lear: Kulka János
Bolond: Bodrogi Gyula
Goneril: Nagy Mari
Regan: Schell Judit
Cordelia: Mészáros Piroska
Gloucester: Gálffi László m.v.
Edgar: Makranczi Zalán
Edmund: Rába Roland
Cornwall: Alföldi Róbert
Kent: Znamenák István m.v.
Alban: Marton Róbert
Oswald: Szabó Kimmel Tamás
Aggastyán: Keres Emil m.v.
Zenészek: Meskó Ilona m.v., Szakács Ildikó m.v.
Fordította: Varró Dániel
Zene: Tallér Zsófia
Díszlettervező: Gothár Péter
Jelmeztervező: Izsák Lili
Rendező: Gothár Péter
Néhány kép ízelítőül a Nemzeti honlapjáról:
szerintem inkább Nagy Mari, Mészáros Piroska, Schell Judit
