borongós szerda
2010-06-02 23:17:01
Váli írja ma reggel, utalva a tegnap esti blogra:"Olyan nagyon nem szól semmiről." (Szikora kiállítás)
Édes kiskutyám, ennek a fontos gondolatnak nagyon ellene szoktál/tunk mondani, te tán egy hónapja, ugyanitt , a blogodon.
d"
Sejtettem, hogy ezért kapok, persze, pontatlan a fogalmazás. Hiszen évtizede prédikálom: a Sisley miről szól? No, az aztán semmiről. Igen: nem szól, csak NAGYON VAN. Lehet, hogy ezt a nagyon vanást hiányolom Szikora új képeiből.
Akkor megpróbálnám pontosítani:
nem hiteles (számomra, persze) ez a bú. Ez a "de szépek is vagyunk mink, itten együtt". Nincsen neki tere. Nem visz semmerre.
Miért, a Vojnich hová visz? -– kérdezed te erre. (És a Sisley hová?)
Van neki mélysége, meg magassága, van neki sűrűsége. Kitölti a teret. – válaszolom erre én.
A Morandi is kitölti. Sűrű. Farkas István alig fér bele. Vajda milliméterre pontosan kitölti. Krajcsovics Éva új képei is belefeszülnek a saját terükbe, zúgnak az alsó regiszterek ezerrel.
Nem szépeleg, na.
+ + +
Erről a monszun-hochwasserről, meg lávahamu-áradatról jutott eszembe Csányi Vilmos egy múltkor hallott gondolata: Hogy ő bizony elgondolkodott azon az általa felállított sorrenden, ahol az élőlények túlélési képességét/stratégiáját figyelembe véve az embert természetesen (?) az első helyre sorolta. Elbizonytalanodását az okozta, hogy egyre azt tapasztalja: a fejlett emlősök közül az ember(iség) az, akinek a leggyengébb a havária terve-stratégiája.
Hogy ugyanis – tán a gazdaságosság okából – folyamatosan minden rendszer csúcsra van járatva, és a legkisebb "üzemzavar" esetén az egész rendszer összeomlik.
Kiváló példa volt erre például, amikor pár éve egy frissen elkészült hatalmas tengerjáró hajót akartak tengerre bocsájtani Hamburgban, és kiderült, hogy bizonytalanul fér át egy magasfeszültségű vezeték alatt, tehát a biztonság kedvéért a vezetéket ideiglenesen ki kellett iktatni; nos itt valami kis hibát vétettek, amitől egész Dél-Európa három napra! áram nélkül maradt.
De ugyanígy: hármat böffent egy izlandi vulkán, és a világ közlekedése hetekre megbénul. Gondolom én, persze, hogy a tartalék rendszerek kiépítése és készenlétben-tartása beláthatatlan költségekbe kerülne, de ettől a tények még tények maradnak.
Az sem lehet normális állapot, hogy ha egyszer az átlaghoz képest több eső esik, akkor a fél ország víz alá kerül, az autópályákat elmossa egy-egy patak stb.
Olvastam már olyan komoly tanulmányt, ami azt bizonygatta, hogy a 19. században elkezdődött folyamszabályozás megfosztotta a folyókat természetes árterüktől (tehát a tartaléktól!), gátak közé szorította, így aztán ha baj van, akkor nagyon nagy baj van!
És ha baj van, bármilyen, akkor percek alatt zuhanunk vissza a Középkorba. Bizonyám.
Norah Jones: One Flight Down
/userfiles/media/11%20One%20Flight%20Down.mp3
Norah Jones: The Day Is Long
/userfiles/media/13%20The%20Day%20Is%20Long%20Over.mp3