Idéznék a levélből:
"Május 24-én tüzifává apríttatott egy köztéri faszobrot Pécs egyik kulturális csúcsmenedzsere, Bozóky Anita. Helló Pécs, Helló EKF, Kultúra!
1. Hegyi Csaba képzôművész* (*Hegyi Csaba a Pécsi Tudományegyetem oktatója, Doctor of Liberal Arts, képzôművész) 2007-ben készült el József Attila ihlette,"Héttorony" című fából készült köztéri szobrával.
2. A Pécsi Tudományegyetem az "Év kiemelkedô szellemi alkotásának" minôsítette az emlékművet. (sic!, mikkel nem foglalkozik a Pécsi Tudományegyetem? Van "kiemelkedő szellemi alkotást minősítő" grémiuma? szm)
3. 2009 nyarán az újonnan megnyílt pécsi Kultúrkert nevű hely parkjában helyezték el a szobrot. (mint kiderült 3 hétre, egy csoportos kiállítás keretében.)
4. Az alkotónak írásos szerzôdése nem, de szóbeli ígérete volt arról, hogy szobra a helyén maradhat, a Kultúrkertben, a Pécs Sopiane Örökség Nonprofit Kht területén. (ki, mikor, mit igért?)
5. A szobor 2009 nyarától 2010 májusáig tehát a Kultúrkertet díszítette, esô, fagy, nap formázta. (sic)
6. Az alkotást idén nyártól Szegeden akarták kiállítani. De elkéstek.
7. Május 24-én, hétfôn, Bozóky Anita a Pécs Sopiane Örökség Kht ügyvezetô igazgatója tüzifává aprítatta, lemészárolta a szobrot. Véletlenül. Így a háromszor - háromszor - három méteres Héttorony című fából készült szobor ezennel megszűnt. ("...be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelôfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet." Írta József Attila a műnek ihletet adó "Karóval jöttél" című versében.)"

Nem idézném tovább. Megpróbáltam utánanézni az interneten, beszéltem helyi kultúrbaráttal, de lássuk előbb a művet:



Íme válaszlevelem a felhívást továbbító jóbarátnak:
"azért ez a héttorony-cucc egy elég nagy marhaság, valljuk be.
Tartalmilag-formailag egyaránt nagyon zavaros. Gondosan végigolvastam a kommenteket is. Szóval azért tudd, ez egy bevett szokás, hogy (hm) kétes képességű képzőművészek ottfelejtenek köztereken munkákat, és aztán senki nem mer hozzányúlni. Így rondította ösze például V. I. szobrász a Káli medencét a hatalmas rudakon álló hokikesztyűivel, amik azóta is ott ormótlankodnak.
Ha igaz a történet, hogy három hétre lett a cucc oda kiállítva, és nyolc hónap alatt – a felszólítások ellenére – nem sikerült a szerzőnek azt onnan elvinnie... Hááááát.... Igen, nem kellett volna tán felaprítani.
De ugye ezen az alapon bárki bárhová kirakhatja a hagymázait, és azokat a művészet és a szerzők iránti ájult áhitatból soha többé nem lehetne elmozdítani.
Tegyük már át ezt a történetet – mondjuk – Berlinbe. Szerinted a kiállítás "bezárása" után még hány percen keresztül lett volna ott egy berlini közparkban ez a héttorony? Valószínüleg azonnal gondosan elszállították volna, még gondosabban bezárták volna egy raktárba (nem aprították volna föl), viszont olyan szállítási és raktározási költséget vertek volna rá a szerzőre, hogy belegörbül. És be is hajtották volna ezt a pénzt!
És senkinek nem jutna eszébe a munkáját végző hivatalnokot közellenségnek kikiáltani!
Persze, ha ez az egész szobor egy kicsit jobb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna..."

Helyi jóbarát kérdésemre azt írta:
"Nem értettem, az egyetem miért nem áll ki Csaba mellett, ahol ő is oktató. Hát pl. azért, mert Bozóky Anita (aki ebben a történetben public enemyként lett tálalva) az egyetemet is kereste, hogy hassanak már oda, Csaba vigye el a szobrát...
Bozóky Anitát én nem ismerem, D. szerint rendben van a lány, talán nem eléggé profi. De nem az a könyökvédős, embertelen, stb., ami a történetből kitetszik. Az "úgy általában" EKF-ben ő lett a szenvedő alany, aki ráadásul jól is dolgozott."


+ + +


Ma, – mintha csak erre rímelne – újabb felhívás érkezett, ezúttal a Tatárszentgyörgyön lemészárolt roma Csorba Róbert és ötéves kisfia emlékére ajánlott fel egy hazánkban élő német képzőművész egy ötméteres obskúrus műalkotást, és ennek felállítását kellene támogatni. Ez a történet az előzőnél még cifrább, mert Tatárszentgyörgy képviselő testülete az emlékmű felállítását (korántsem esztétikai, hanem) igencsak hm sajátos indokkal megtagadta, mondván: "a helybelieket az emlékmű mindig a szörnyűségre emlékeztetné..."
Hiszen ez a dolga, nem?
Íme a mű (a szerző felvételei):






Miután a civil mozgalmárok képtelenek megtanulni a black copie intézményét, az összes látható körlevél-címzettnek elküldtem válaszlevelemet:

"Kedves Horváth Aladár,
és összes kedves barátom, akitől jönnek a levelek, hogy támogassuk a Tatárszentgyörgyön felállítandó emlékmű ügyét. Arról a fa szoborról van szó, melyet a Budapesten élő német művész, Alexander Schikowsky ajánlott fel a brutálisan meggyilkolt Csorba Róbert és kisfia emlékére.

Válaszom:
1. Egy méltó emlékmű felállítását természetesen nagyon támogatnám.
2. Alexander Schikowsky és összes támogatója jószándékában kételkedni semmi okom.
3. Az interneten látható fényképek tanúsága szerint sajnos a szobor mind tartalmában (ha van neki), mind szakmai megvalósításában gyenge, bocsánat, dilettáns.
4. Semmilyen tragédia, sem az arra való méltó emlékezés igénye nem ok arra, hogy egy ilyen kétes esztétikai minőségű szobrot köztéren felállítsanak.
Tessék – akár nemzetközi – pályázatot kiiírni, komoly szobrászokat meghívni, (ha nincs pénz rá, ezt a kiírásban jelezni!), és a nyertes munkát méltó helyszínen felállítani.
üdvözlettel
Szüts Miklós
festő"


Csendes aljassággal idetűzöm a német művész egy másik, webről lehalászott opuszát:



+ +

és akkor a FŐTÁV-val vívott csatám újabb és újabb fejleményeitől ezúttal mindenkit megkimélek...