(Rogán Antal esete a hatalommal)
Volt egyszer egy ember. Messzi kis faluból jött, a végekről. Okos volt és tehetséges, ráadásul jókor került jó helyre, így aztán egy napon a "polgári" sőt "nemzeti" párt fontos megmondó embere lett. Arrogáns, agresszív szóvivő volt, szemmel láthatóan engedelmesen követte főnöke utasításait. Évekig ő volt a párt ökle, tán ennek volt köszönhető, hogy 2004-ben a Színes Bulvár Lap olvasói őt választották Magyarország legirritálóbb politikusának. (Szíjjártó Pétert mintha az akkori Rogánról klónozták volna.) 2004-ben ő lett a párt választási kampányfőnöke, így aztán az elbukott választások után kegyvesztett lett, tényleges hatalmát jócskán elvesztette pártjában.
2006-ban következett a fordulat: Rogán – okosan eltartván magát a nagypolitikától nagy elánnal elindult a belvárosi polgárrmesteri címért folytatott küzdelemben, és fényes győzelmet aratott. Sok és komoly munkával, és remek marketinggel építette fel új imázsát, a józanul gondolkodó, liberális polgármester szerep nagyon jól állt neki, a kerületben lakó értelmiségiek is nagy elismeréssel beszélnek róla mind a mai napig. Feltűnő volt az egykori törvénysértő "kordonbontás" idején játszott szerepe is: egyértelműen a józan észt választotta az anarchia jelyett. Minden jel arra mutatott, hogy egy intellektuális, józan alternatívát képvisel a pártján belül.
Ezt a vélekedést cáfolta meg végérvényesen a Magyar Televízió Este című műsorában tegnapelőtt, 23-án este, Mészáros Antónia mikrofonja előtt. Rogán a napokban törvényjavaslatot nyújtott be a Parlamentben, mely törvény kilenc évre bebetonozza az ORTT miniszterelnök által kinevezett elnökét, és a mindenkori kormány totális ellenőrzése alá vonná az összes tömegtájékoztatási médiumot, beleértve az internetet, nota bene akár ezt a blogot is (regisztrációs kötelezettség!). Rogán az interjú során feltűnően ingerült és kioktató volt, mint akit nemcsak a kritikai vélemények zavarnak, hanem az is, hogy percek alatt veszti el sok év szorgos munkájával felépített, toleráns arcát: a megértő mód egy pillanat alatt tovatűnt. Helyébe újra a kioktatás, a hatalom nyers ereje lépett; nem kíván tovább vitatkozni a szó valódi értelmében, hanem elmondja, mi van. Mi lesz. És az lesz. A nép így döntött.
A kultúrát, a jóízlést, ha nem is hiszünk benne, ideig-óráig el lehet játszani, de az első kényesebb helyzetben úgy tűnik el, mintha soha nem lett volna.