adósság-törlesztés
2010-08-14 18:37:50
na raktam föl egy rakás ábrahámhegyi fotót. Lassan morzsolom lefelé az adósságaimat.
Még tartozom a bécsi-koreai kiállítással, de most Krajcsovics Éváról kell írnom a jövőheti ÉSbe, régi tartozás ez is, nincs haladék.
Három hét múlva már Párizs, szép combos listám van, hogy addig még mi mindent kell csináljak. Hogy mást ne mondjak: ki kell válogassam a novemberi győri nagy kiállításom képanyagát, mielőtt elmegyek le kellene adni, hogy legyen idő begyűjteni. Kaptam jópár hónapja egy alaprajzot a sok teremről, persze fene sem emlékszik rá (és hogy ebben a műtermi őrületben hová raktam?), abból meg lehetne becsülni a folyómétert, azaz hogy mennyi kép fér ki? És akkor mekkorát meríteni? Absztraktok? Csendéletek? Lakótelepek?
Mindenből kellene válogatni. Attól retrospektív. Ez voltaképpen Nagy Boldizsár ötlete volt, a Nagy Miklós gyűjtemény győri kiállításán mondta, hogy annyira nem emlékezett már (tán más se!) a régi képeimre, és jó volt őket viszontlátni... Eddig az ilyen ötletekre mindig pökhendien azt válaszoltam, hogy majd csináltok a halálom után, de most a sok műterem-költöztetés során egy rakás régi kép a kezembe került, és némelyiknek nagyon megörültem. Kedvem van együtt látni őket.
éjszakai e-mail váltás:
"Ma este azt mondta egyik öregdiákom (Amerikában PhD-zik a Cornellen): "inkább vágynék egy Szüts Miklós-képre, mint egy lakásra..." Gondoltam, megírom (N. B. "hiúság"). M."
válaszoltam is üstöllést:
"Írd/mondd meg neki, hogy adok egyet. Majd ád hozzá az Úr falat is..."
+ + +
és megírtam a Krajcsovics Éva (jogos) méltatását is, és elküldtem az ÉS-nek
Még tartozom a bécsi-koreai kiállítással, de most Krajcsovics Éváról kell írnom a jövőheti ÉSbe, régi tartozás ez is, nincs haladék.
Három hét múlva már Párizs, szép combos listám van, hogy addig még mi mindent kell csináljak. Hogy mást ne mondjak: ki kell válogassam a novemberi győri nagy kiállításom képanyagát, mielőtt elmegyek le kellene adni, hogy legyen idő begyűjteni. Kaptam jópár hónapja egy alaprajzot a sok teremről, persze fene sem emlékszik rá (és hogy ebben a műtermi őrületben hová raktam?), abból meg lehetne becsülni a folyómétert, azaz hogy mennyi kép fér ki? És akkor mekkorát meríteni? Absztraktok? Csendéletek? Lakótelepek?
Mindenből kellene válogatni. Attól retrospektív. Ez voltaképpen Nagy Boldizsár ötlete volt, a Nagy Miklós gyűjtemény győri kiállításán mondta, hogy annyira nem emlékezett már (tán más se!) a régi képeimre, és jó volt őket viszontlátni... Eddig az ilyen ötletekre mindig pökhendien azt válaszoltam, hogy majd csináltok a halálom után, de most a sok műterem-költöztetés során egy rakás régi kép a kezembe került, és némelyiknek nagyon megörültem. Kedvem van együtt látni őket.
éjszakai e-mail váltás:
"Ma este azt mondta egyik öregdiákom (Amerikában PhD-zik a Cornellen): "inkább vágynék egy Szüts Miklós-képre, mint egy lakásra..." Gondoltam, megírom (N. B. "hiúság"). M."
válaszoltam is üstöllést:
"Írd/mondd meg neki, hogy adok egyet. Majd ád hozzá az Úr falat is..."
+ + +
és megírtam a Krajcsovics Éva (jogos) méltatását is, és elküldtem az ÉS-nek