néhány szó a Fesztiválzenekarról...
2011-03-08 15:50:35
Magánszorgalomból rajzolni tanuló közgazdász gyerekünk, Anna ma ezt a csendéletet kapta lerajzolandó beállításnak, a Vojnich sem tréfál… De "könnyítésül" azt mondta az engedékeny anya: bármilyen kivágást választhatsz…
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
preambulum:
A Fesztiválzenekarról, jelenlegi lehetetlen helyzetéről olvastam egy remek cikket. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy megalakulásuk idején sokat sertepertéltem a zenekar körül, bejártam próbákra, fotóztam őket, terveztem nekik lemezborítót, stb. És bizony sárga irigységgel töltött el a csapat szelleme, borzongó irigységgel figyeltem a próbákat: igen, lehet csapatban dolgozni! Micsoda ereje lehet, ha egy csomó ember tehetsége egy irányba húz, ámulva néztem, amint egymásra mosolyognak, hogy minden vita, összetűzés, türelmetlenség csak a zenéről szólt, és erről a kottatárostól a zongorahangolóig senkinek nem volt kétsége. Fisher Iván bámulatos érzékenységgel játszott ezen a "nagy hangszeren", minden rezdülésüket meghallotta, és egy irányba terelte… De mondom, a legjobban jókedvük nyűgözött le: nyoma nem volt a körülvevő szürke maszatnak: felszabadultan, lelkesen muzsikáltak.
Idézném Andrassew Ivánt a népszava online-ról.
Viperavilágban
Nem vagyok hajlandó Kocsis Zoltán megjegyzéseit, interjúit még egyszer elolvasni. Nem vagyok hajlandó elveszteni azt az embert, akit ki tudja mióta, de talán már harminc-negyven éve oly nagy csodálattal figyelek. Mindig lenyűgözött a tehetsége. Nem vagyok hajlandó beállni azok közé, akik azon a megjegyzésen gúnyolódnak, hogy hány zsidó és hány cigány van a zenekarában. Azért, mert nem tudja, miket lehet beszélni, én nem vagyok hajlandó szegényedni. Talán most megtanulja.
Mint ahogy nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy olyan országban élek, ahol egyáltalán fölmerülhet, hogy egy zenekartól azért vonnak el támogatást, mert a karmestere megjegyzéseket mert tenni a hatalomra. De ami az utóbbit illeti, nem intézhető el úgy, hogy nem veszek róla tudomást.
Azért se, mert valami nagyon köt a Fesztiválzenekarhoz. És Fischer Ivánhoz. Úgy volt, hogy készítünk egy filmet, világra szóló sorozatot, és én írtam volna a forgatókönyvet. Nem lett belőle semmi, csak az, hogy én ott ülhettem egy kicsit a zenekarban. Hogy lássam, hogyan élnek. Nem hiszem, hogy volt még alkalom, amikor többet tanulhattam volna a zenéről, mint akkor. Így aztán nekem nem volt meglepetés, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar be tudott törni a világ élvonalába. Van olyan, hogy szellem. A zenekar szelleme. A karmesteré. Vagy talán az aura. Megérzi azt az ember, ha köztük van, és azt is, hogy nagyra hivatottak.
Sokan tudjuk persze, amit a szakma, a nemzetközi, már húsz éve. Mégis hatalmas volt az elismerés, amikor 2008-ban az angol Gramophone magazin nemzetközi zsűrije bevalasztotta a BFZ-t a világ tíz legjobb zenekara közé. De ugyanezt a rangot bizonyítja több kötetnyi külföldön megjelent írás, tanulmány, kritika, a meghívások tömege. (...)
az egész cikket ajánlom elolvasni, itt!
mutatok példát, Melis László: Dionysia című gyönyörű új darabját a Fesztiválzenekar mutatta be szeptember 12-én a MÜPÁ-ban majd hamarosan Berlinben, hatalmas sikerrel, Fischer Iván vezényel.
/userfiles/media/Dionysia/Dionysia.mp3
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
preambulum:
A Fesztiválzenekarról, jelenlegi lehetetlen helyzetéről olvastam egy remek cikket. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy megalakulásuk idején sokat sertepertéltem a zenekar körül, bejártam próbákra, fotóztam őket, terveztem nekik lemezborítót, stb. És bizony sárga irigységgel töltött el a csapat szelleme, borzongó irigységgel figyeltem a próbákat: igen, lehet csapatban dolgozni! Micsoda ereje lehet, ha egy csomó ember tehetsége egy irányba húz, ámulva néztem, amint egymásra mosolyognak, hogy minden vita, összetűzés, türelmetlenség csak a zenéről szólt, és erről a kottatárostól a zongorahangolóig senkinek nem volt kétsége. Fisher Iván bámulatos érzékenységgel játszott ezen a "nagy hangszeren", minden rezdülésüket meghallotta, és egy irányba terelte… De mondom, a legjobban jókedvük nyűgözött le: nyoma nem volt a körülvevő szürke maszatnak: felszabadultan, lelkesen muzsikáltak.
Idézném Andrassew Ivánt a népszava online-ról.
Viperavilágban
Nem vagyok hajlandó Kocsis Zoltán megjegyzéseit, interjúit még egyszer elolvasni. Nem vagyok hajlandó elveszteni azt az embert, akit ki tudja mióta, de talán már harminc-negyven éve oly nagy csodálattal figyelek. Mindig lenyűgözött a tehetsége. Nem vagyok hajlandó beállni azok közé, akik azon a megjegyzésen gúnyolódnak, hogy hány zsidó és hány cigány van a zenekarában. Azért, mert nem tudja, miket lehet beszélni, én nem vagyok hajlandó szegényedni. Talán most megtanulja.
Mint ahogy nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy olyan országban élek, ahol egyáltalán fölmerülhet, hogy egy zenekartól azért vonnak el támogatást, mert a karmestere megjegyzéseket mert tenni a hatalomra. De ami az utóbbit illeti, nem intézhető el úgy, hogy nem veszek róla tudomást.
Azért se, mert valami nagyon köt a Fesztiválzenekarhoz. És Fischer Ivánhoz. Úgy volt, hogy készítünk egy filmet, világra szóló sorozatot, és én írtam volna a forgatókönyvet. Nem lett belőle semmi, csak az, hogy én ott ülhettem egy kicsit a zenekarban. Hogy lássam, hogyan élnek. Nem hiszem, hogy volt még alkalom, amikor többet tanulhattam volna a zenéről, mint akkor. Így aztán nekem nem volt meglepetés, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar be tudott törni a világ élvonalába. Van olyan, hogy szellem. A zenekar szelleme. A karmesteré. Vagy talán az aura. Megérzi azt az ember, ha köztük van, és azt is, hogy nagyra hivatottak.
Sokan tudjuk persze, amit a szakma, a nemzetközi, már húsz éve. Mégis hatalmas volt az elismerés, amikor 2008-ban az angol Gramophone magazin nemzetközi zsűrije bevalasztotta a BFZ-t a világ tíz legjobb zenekara közé. De ugyanezt a rangot bizonyítja több kötetnyi külföldön megjelent írás, tanulmány, kritika, a meghívások tömege. (...)
az egész cikket ajánlom elolvasni, itt!
mutatok példát, Melis László: Dionysia című gyönyörű új darabját a Fesztiválzenekar mutatta be szeptember 12-én a MÜPÁ-ban majd hamarosan Berlinben, hatalmas sikerrel, Fischer Iván vezényel.
/userfiles/media/Dionysia/Dionysia.mp3
Kommentek:
Feliratkozás RSS-ben
2012-10-29 09:28:47 - Kitzinger - kitzinger@gmail.com - http://www.kitzinger.hu
Csodálatos ez a Melis darab. Sajnálom, hogy a Fesztiválzenekar nem játszik gyakrabban modern műveket.