Nagy Miklós napok Franciaországban!
2011-05-23 12:16:25
Még az ősszel szerveztük, mostanra valósult meg: gyönyörű kiállítás Nagy Miklós fotóiból Palisban. A megnyitó - véletlen folytán pont a mester hatvanadik születésnapjára esett, így nagy születésnapi ünnepséget is rendeztünk neki.
A "magyar különítmény" vállalta a húsz fős ünnepi ebéd előállítását.
A menü: párolt spárga hollandi mártással, és olasz nyers Serrano sonkával, utána egyben sült báránycomb krumplipürével, és két fergeteges torta. Nagy volt az izgalom és az igyekezet, Aix en Orthe-ban a piacon vettüka friss bárányt, telespékeltem sok fokhagymával, jól beirdaltam, fűszerek rá, és fóliában be a sütőbe. Másfél óra után a fólia lebontva, meglocsolva oliva-olajjal, és újabb egy óra sütés gyakori locsolgatás mellett. Mint kiderült az ünnepelt egyáltalán nem szereti a bárányt, de a végén úgy tűnt mind a tíz ujját nyalogatta. Rendeltünk két tortát is az Aix en Othe-i boulangerie-ban, eper és csokloládé-torta sok marcipán-tébollyal, hatvanas gyertyával, meg minden. Fáintos pezsgő is volt. A borokról a házigazda gondoskodott, illetve felbővítettük indulásnak Nagy Miklós által hozott Polgár roséval. A díszebédről nem tudtam fotókat csinálni, mert sok volt a dolog.
Előző délután rendeztem a kiállítást, közben bizony ott is elfogyott a szerző jóvoltából egy üveg eperpálinka!
Szép lett a kiállítás nagyon, persze egy rakás fotó helyhiány miatt kimaradt.
A következő fotón már javában gyűlik a publikum, majdnem száz ember volt a megnyitón, akiknek a bőséges büfét is mi csináltuk. A képen Miklós egy helybéli ujságíróval:
A megnyitón mindenki beszélt: Elisabeth, az itteni hivaltalos főnök, a helybéli polgármester, az Aix en Othe-i polgármester, ak a megye kultúrális főreferense, végül Philippe Brame barátom mondott rendes kis szakmai beszédet... És mindezt a közönség bámulatos türelemmel viselte.
Íme Philippe beszéde:
A fotó hallgat, a tekintet beszél
Nagy Miklós Győrben él és dolgozik. Szenvedélyes műgyűjtő, a gyűjteményében található kortárs alkotások ihletet nyújtanak neki: szellemüket gyakran viszontlátjuk fotóin. Gyűjteménye képeivel folyamatosan eleven kapcsolatban áll. Ösztönösen befolyásolják fotói témáinak kiválasztásánál: a képek dinamikája, ritmusa ihletően hatnak Nagy Miklós fotográfiáira. Ugyanez a folyamat fordítottan is megfigyelhető: a jelenlévő Szüts Miklós festményein gyakran Nagy Miklós motívumait, kompozícióit fedezhetjük fel.
A fotográfus képei festményekre emlékeztetnek, mintha a kamerát ecsetként használná. Látszólag ugyanazokat az eszközöket használja, mint a festő: fényeket és árnyékokat, feketét és szürkét… de ha feszegeti is a határokat, mindig megmarad a fotográfia sajátos nyelvénél: a finom részletekben hallatlan színgazdagsággal a paletta szinte összes színét felvonultatja. Falakat látunk, melyeken szétárad a fekete szín, majd néha elárasztja őket a fájdalmas mélyvörös.
A kiállítás egyik legfőbb témája a fa- és fasor-ábrázolások, melyek a szürke szín végtelen gazdagságát tárják elénk; minden egyes árnyalat egy új világot nyit meg előttünk, ha nem szorulunk bele a készenkapott, tekintetünket gyakran elhomályosító klisékbe.
Orvosként ugyanez az előitéletmentes szemlélet irányítja működését, mint alkotóművészként. A vizsgáló-orvos figyelmével választja ki fotói témáját, követi a természet szívverését, és a látvány elemeiből módszeresen építi fel kompozícióit. Letisztult, olykor igencsak drámai képei is biztos kézre és nagy szerzői nyugalomra vallanak. A fotográfus szeme úgy irányítja a néző tekintetét, hogy megmutatja, amit neki is látnia kellene, és eközben meghagyja neki a látvány értelmezésének szabadságát.
Köszönjük Nagy Miklós, hogy pillanatfelvételeiddel az időtlenségben tartasz minket. Köszönjük, hogy ezekkel a látszólag tűnékeny képekkel átemelsz minket a hétköznapi valóságunkon. Ma este a képeidet ünnepeljük, de egyben téged is személyesen: aki épp ma hatvan éve születtél, hatvan éve nyitottad szemed először erre a világra. Ez a mai megnyitó tehát kétszeresen is ünnep: köszönjük munkáidat, és boldog születésnapot kivánunk.
A "magyar különítmény" vállalta a húsz fős ünnepi ebéd előállítását.
A menü: párolt spárga hollandi mártással, és olasz nyers Serrano sonkával, utána egyben sült báránycomb krumplipürével, és két fergeteges torta. Nagy volt az izgalom és az igyekezet, Aix en Orthe-ban a piacon vettüka friss bárányt, telespékeltem sok fokhagymával, jól beirdaltam, fűszerek rá, és fóliában be a sütőbe. Másfél óra után a fólia lebontva, meglocsolva oliva-olajjal, és újabb egy óra sütés gyakori locsolgatás mellett. Mint kiderült az ünnepelt egyáltalán nem szereti a bárányt, de a végén úgy tűnt mind a tíz ujját nyalogatta. Rendeltünk két tortát is az Aix en Othe-i boulangerie-ban, eper és csokloládé-torta sok marcipán-tébollyal, hatvanas gyertyával, meg minden. Fáintos pezsgő is volt. A borokról a házigazda gondoskodott, illetve felbővítettük indulásnak Nagy Miklós által hozott Polgár roséval. A díszebédről nem tudtam fotókat csinálni, mert sok volt a dolog.
Előző délután rendeztem a kiállítást, közben bizony ott is elfogyott a szerző jóvoltából egy üveg eperpálinka!
Szép lett a kiállítás nagyon, persze egy rakás fotó helyhiány miatt kimaradt.
A következő fotón már javában gyűlik a publikum, majdnem száz ember volt a megnyitón, akiknek a bőséges büfét is mi csináltuk. A képen Miklós egy helybéli ujságíróval:
A megnyitón mindenki beszélt: Elisabeth, az itteni hivaltalos főnök, a helybéli polgármester, az Aix en Othe-i polgármester, ak a megye kultúrális főreferense, végül Philippe Brame barátom mondott rendes kis szakmai beszédet... És mindezt a közönség bámulatos türelemmel viselte.
Íme Philippe beszéde:
A fotó hallgat, a tekintet beszél
Nagy Miklós Győrben él és dolgozik. Szenvedélyes műgyűjtő, a gyűjteményében található kortárs alkotások ihletet nyújtanak neki: szellemüket gyakran viszontlátjuk fotóin. Gyűjteménye képeivel folyamatosan eleven kapcsolatban áll. Ösztönösen befolyásolják fotói témáinak kiválasztásánál: a képek dinamikája, ritmusa ihletően hatnak Nagy Miklós fotográfiáira. Ugyanez a folyamat fordítottan is megfigyelhető: a jelenlévő Szüts Miklós festményein gyakran Nagy Miklós motívumait, kompozícióit fedezhetjük fel.
A fotográfus képei festményekre emlékeztetnek, mintha a kamerát ecsetként használná. Látszólag ugyanazokat az eszközöket használja, mint a festő: fényeket és árnyékokat, feketét és szürkét… de ha feszegeti is a határokat, mindig megmarad a fotográfia sajátos nyelvénél: a finom részletekben hallatlan színgazdagsággal a paletta szinte összes színét felvonultatja. Falakat látunk, melyeken szétárad a fekete szín, majd néha elárasztja őket a fájdalmas mélyvörös.
A kiállítás egyik legfőbb témája a fa- és fasor-ábrázolások, melyek a szürke szín végtelen gazdagságát tárják elénk; minden egyes árnyalat egy új világot nyit meg előttünk, ha nem szorulunk bele a készenkapott, tekintetünket gyakran elhomályosító klisékbe.
Orvosként ugyanez az előitéletmentes szemlélet irányítja működését, mint alkotóművészként. A vizsgáló-orvos figyelmével választja ki fotói témáját, követi a természet szívverését, és a látvány elemeiből módszeresen építi fel kompozícióit. Letisztult, olykor igencsak drámai képei is biztos kézre és nagy szerzői nyugalomra vallanak. A fotográfus szeme úgy irányítja a néző tekintetét, hogy megmutatja, amit neki is látnia kellene, és eközben meghagyja neki a látvány értelmezésének szabadságát.
Köszönjük Nagy Miklós, hogy pillanatfelvételeiddel az időtlenségben tartasz minket. Köszönjük, hogy ezekkel a látszólag tűnékeny képekkel átemelsz minket a hétköznapi valóságunkon. Ma este a képeidet ünnepeljük, de egyben téged is személyesen: aki épp ma hatvan éve születtél, hatvan éve nyitottad szemed először erre a világra. Ez a mai megnyitó tehát kétszeresen is ünnep: köszönjük munkáidat, és boldog születésnapot kivánunk.
Kommentek:
Feliratkozás RSS-ben
2011-05-23 12:29:36 - Lici - nadori.lidia@gmail.com -
Dejó, deszép! Járt neki, Isten éltesse.