megenyhült a lég, vidul a határ
2011-07-18 22:57:16
Többek együttérző és aggódó érdeklődésére tudatom, hogy a széthasított képet kijavítottam, "restauráltam", és már az új változat fönn van a helyén, de mutatom.
Ilyen volt az átfestés és a dráma előtt:
és ilyen a (remélem most már) végső arczulatja:
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Tegnap délután műteremnézőben Krajcsovics Évánál.
Lélegzetvisszafojtva, ámulattal néztem a bátorságát és elszántságát, gyönyörű, csendes, lírai képeit.
Végre abszolvátuk a régen esedékes tankcserét, az Éva által múltkor választott régi kis csendéletem már ott lógott - igen jeles társaságban - a falon, mondjuk három Hollán kép a szomszédságban.
lefotóztam Éva palettáját is:
Még egy megható kis intermezzo: Pár éve Éva kaptt az egyik Morandi-örököstől egy igazi Morandi ecsetet, kukán fogdostam egy jó darabig
Anna és Robi is velünk volt, igazi csoda-délután volt.
Hogy a magamét mondjam, mennyi illúziót kaphatsz egy képernyőn egy három méternél nagyobb vízfestményről, mondjuk?
Mint a problémákra általában, erre sincs megoldás. Tekintsük a képeknek ezt a megjelenését kis emlékeztetőnek; kedvcsinálónak a valóságban való megnézéshez. Ezer példát tudnék mondani, ahol évtizedek teltek el, míg az ember – mondjuk – egy Bacon képpel találkozhatott szemtől szembe... Azért ő jutott eszembe, mert a Bacon az esetek egy részében a reprodukcióval kimondottan jól járt.
Ezért vett meg például a Hollán kinn Ivryben a műterme mellé még egy hajdanvolt kocsmát, amiből egy nagy "bemutató-műterem" lett. Nota bene mi rájöttünk, hogy nálunk, a Kelenhegyi úti műteremházban eredetileg két hatalmas műterme volt egy-egy festőnek: az egyikben dolgozott, a másikban megmutatta a képeit! Hja, "die schöne alte Zeiten" – sóhajtott Wendriner Aladár, és rágyújtott egy Havanna szivarra.