Szeretnél-e akkor is?
Szüts Miklós képei a Stúdió Galériában

Szeretnél-e akkor is, ha csúnya volnék? - a világ legbutább kérdése ez, bármilyen gyakran teszik fel egymásnak az emberek. Hiszen változó körülmények közt tételez fel - vagy vár el, mindegy - változatlan reakciókat. S különben is, a szépség avagy a csúfság minden személynek integráns része: méltósággal, tudatossággal viselve egyéniségének kifejezője.
A tárgyak - s közöttük természetesen a műtárgyak - szépsége vagy csúnyasága pedig éppenséggel lényeges személyiségjegy. Úgy lehet, jellemvonás: általa is beszél az, aki valamely művet formál, akár használni való, akár nézni és megérteni szánt munka - kép, szobor, grafika - a kezei között születő.
Túl szépnek kikiáltani éppen ezért lehetetlen bármely képzőművészeti kompozíciót, ha csak átszabni nem akarja valaki a művet; netalán a művészt. Bár alighanem hiábavaló volna az effajta próbálkozás. Szüts Miklóts például biztosan nem fogja senki se lebeszélni arról, hogy szépen fessen, hogy szép képei legyenek. Tudniillik Szüts nem szépen fest. Hanem gondosan. Pontosan. Szüntelen tudati kontrollal formálva-fejlesztve minden képet. És állandó tudatában a festményen - pontoskodóbban: a megfestett képfelületen - megjelenő látvány jelentőségének. S végül, természetesen, az egész munka velejének: a mű céljának, teljes testi-lelki jelentésének, szemléletének és megjelenésének. Ellentmondásnak tetszik tán, pedig egyáltalában nem az, hogy most ezek után először Szüts Miklós műveinek mívességére hívjuk fel a Stúdió Galériában rendezett tárlatán járók figyelmét, emlékeztetve egyszersmind éppen két esztendeje ugyanitt látott linómetszeteire: a fekete-fehér ritmusok akkori tisztaságára, mely a maga mesterségében mintegy előlegezte Szüts festői magatartását is. A grafikusi pontosság és a mostani művek bemutatóján figyelmet keltő festői gondosság ugyanis egy tőről fakad. Szüts nem azért munkálja meg műveit az utolsó négyzetcentiméterekig, mert szenvedélye az aprólékos részletezés, vagy mert egyebet nyujtani nem tud. Ellenkezőleg: azért foglalatoskodik mindaddig minden művével, míg a legkisebb porcikáját is rendbeteszi, mert közlési metódusa oly kiegyensúlyozottan szóló és oly finoman szövött, hogy pontosságát vágná tönkre, hatását venné el minden megjelenésbeli tökéletlenség.
De mit is mondanak - helyesebben: mit érzékeltetnek - ezek a pontos szépséggel megfogalmazott festmények? Nosztalgiákat a legkönnyebb belőlük kiolvasni. Aligha ok nélkül - legföljebb a képek elvágyódásai nem annyira erősek, mint a nézőjüktől beléjük látottak, hisz azokban már benne foglaltatik a szemlélő eleve meglévő irányultsága is. De bárhogy legyen is, Szüts Miklós művészetében kétségtelenül erős az ünnepkereső-ünnepteremtő törekvés.
Több is ez, más is ez, mint a tiszta képpel és lélekkel az élmény elé állani régi igénye. Szüts mintegy ünneplőt ölt, míg emlékeit képpé teszi, bölcsen egyensúlyozva a személyes és az általános határán. Művei, meglehet ettől a finom egyensúlyozottságtól és leheletszer? ünnepélyességtől lesznek maradandóan emlékezetesek. Mindenesetre a Papvölgyi képek, s a Modena / 1974 nem csak élményt ad: élményt közvetít a festő és a néző közt. A tájképek sorozata pedig az eszközök skáláján egyre kisebbre húzva s?ríti világát s készteti részvételre nézőit, mintegy előlegezve Szüts Miklós piktúrájának jövendőbeli célját és karakterét.