(A Palládium-díj átadásán elhangzott laudáció)

Kedves barátaim, rögtön egy vallomással tartozom (s e köszöntő nem is lesz szinte több, mint a vallomás): irigylem Nádor Tibort.
Már úgy, ahogy Bodor Ádám börtönös könyvében mondja: szóval nem úgy irigylem, hogy neki ne, hanem hogy nekem is.
Irigylem képméreteit: tudjátok, nagy vászon - nagy festő. Persze, tudom, Vermeer, Morandi, Sassetta, Van Eyck... de azért mégis... Pár hónapja azt hallottam, egyik kollégájával Nádor abban ügyködik, hogy az Európában kapható legnagyobb vászonszélességnél még néhány (!) méterrel szélesebb vásznat szövetne a vászongyárban, hogy végre normális mérethez jussanak. Ugye értitek szavamat: "gyárban"! "szövetni"!...
(És... Nádor többnyire könnyedén meg is birkózik az eszement méretekkel!)
Irigylem (mondjuk inkább, becsülöm) elszántságát: igazi "elszántfestő" fajta. Nincs más stratégiája, mint képet festeni. Amikor úgy istenigazából nem megy, akkor is... Legfeljebb a semmi. Képsivatag. De festék, rákenve rongyra, aztán egy másik darab rongyra. Hátha azon nem ül az átok. Nem inter és nem diszciplina, nem installáció és nem virtuális: kép. Olajvászon. Irigylem Nádor festékeit. Fertályéve pénzt nyert pályázaton. Festőanyagokat kellett vásárolni. Be is vásárolt a Mester, tolongtak műtermében az új, legalább félkilós tubusok. (Megjegyezném, hogy még palettából is egyszerre legalább négy van Nádor Tibornak!) Szóval nézegettem új festékeit, és drámai felfedezést tettem: a szokásos alapszíneken túl a következő szín virított palettáján: testszín-rózsaszín (meleg és hideg változatban)... És ami a legjobban elbűvölt: SZÜRKE festék, nagy tubusban. Nem ám hogy kevergetjük, fekete-fehér-kis Van Dyck-barna-ultramarin... ésatöbbi... Nem. Szürke, készen, tubusban. Várom nagyon, hogy hamarosan megjelenik az új típusú ecset, aminek szárában finom kikevert színű festék lesz és a vászonhoz hozzányomva magától adagolja majd a festéket.
Irigylem (és csodálom) Nádor Tibor szénrajzait. Tudom-tudjuk: a rajzszén nagyszerű anyag tanulmányok készítésére; magam is évekig kényszerítettem tanítványaimat puccos és méregdrága anyagok helyett a szén használatára... De hogy igazi képeket azzal csinálni...? Állítom, Nádor a szénnel-rajzolás Paganinije. Kamaszos érzékenység és ugyanakkor szerzetesi mértéktartás. Ritka konstelláció.
Irigylem Nádor műtermét. Nyári hőségét és dermesztő hidegét télen. Én belehalnék. Irigylem az elképesztő koszt és rendetlenséget: munkaszaga van. Még a kosz is nagyszabású körülötte. Nincsen más, csak festék, ecsetek, több ezer cigarettacsikk és képek... Műtermében bizton érzed: itt történik valami! Itt valami nagyon történik. Képek születnek, esetleg gyengébb képek, esetleg remekművek. Valaki éppen helyet fest magának a kortárs magyar művészetben. Kikerülhetetlenül.
Képek. Európa jövője válik láthatóvá.
Ezért tudom, hogy a Palládium-díj méltó kezekbe kerül.