Anikó szívem,
Mit cirkuszolsz? Értünk mindent.

Legutóbb még vízszintesen özönlöttek ezek a kis fehér izék, (nem is értettem, hogy mitől volt az a majd félméteres fehér paplan az autómon) most meg recsegnek a vadgesztenye rügyei az ablak előtt. Tán hogy emlékezzünk: fehér kőporral szórták le az udvarunkat sár ellen: azóta ha esik, fehér sárban járunk kötésig. Amerikai éjszaka!
Amikor nem rügyek? Falak és gyárkémények. Utóbbiak néha csomóra kötve. Hogy el ne felejtsük. Száll a füst.
A gyárudvaron - komondor helyett - rozsdás vasak hemperegnek, a falak mentén kibomlott belű pufók fűtésvezetékek derékmagasságban szelik át a lépcső felé vezető utat. Vaslétra az épület oldalán, ha felérsz a tetőre: éppen rálátni a szomszédos ház befalazott ablakaira.
A lapos, különálló épület fölött a dombon szürke, fából ácsolt őrtorony. Fegyveres őrök ügyelik a kaolin nyugalmát? Az út túloldalán, ha lenézel: rozsdás homokzátonyokkal szabdalt vörösvízű tó, partján kifordult gyökerű, ugyancsak vörös faroncsok.
Az egyik fal tetején téglából rakott oroszlán hever. Vigyázza a hajléktalanok álmát.
Megint egy hatalmas, kicsit görbe gyárkémény. A gyár közvetlen szomszédságában egyetlen lakótelepi ház, bejárati lépcsőjén mackóruhás gyermekek, előttük erősen kopottas kakas ténfereg.
Dübörög a tavasz. Eltűnik a hóborította rend, előbukkan a többhónap alatt gyűjtögetett kutyaszar, s vele együtt előkerül a szundikáló idő. (Jövőre nem lehetne hálózsákokat adni a hajléktalanoknak?)
A szürke homokfalak között trapézalakú tó-tükör, a háttérben palota áll a sötét ég előtt. Csend van. A por nagyszerű hangszigetelő. A füst a kéményekből - mint Príma Vera szőke hajfonatai - vidáman kering a szélben.
S mikor eltűnik az idő, miért múlik mégis? Titokban múlik, a falak mögött?
Anikó szívem, hová tetted a virágos réteket? Tegnap még itt volt az asztalon, biztosan emlékszem. Alkonyattájt a nap végignyalta a hepehupás dombokat, mi meg - miután a Főnök a napot lementnek nyilvánította - vadul a poharakra vetettük magunkat. (Még egy utolsó esemes Pekingbe: ne feledd: háború után hatkor a Kehelyben.)
Megkerestem, (Spiró megmondta csehül is):
Svejk szerint: "az élet az egyik legnehezebb. Zyvot je jeden z nejtezsích."
Vigyázz drágám a kéményekre, főleg a füstre! A többi megoldódik magától is.

Budapest, 2003. Március 29.
Sz. M.