Kelenhegyi út . Megfejthetetlen, átláthatatlan. Kanyarog, néha szinte eltűnik, összefolyik más utcákkal, beszövi a Gellért-hegyet. Villásan kettéágazik, majd - váratlanul - találkozik a Somlói úttal, elhagyja, hogy aztán a hegy túloldalán ismét összefussanak. Remek séta-terep, sok-sok látnivalóval. Itt található például a Finn Nagykövetség, akkora házban, hogy egy igazi nagyhatalomnak is becsületére válna. Gyerekkoromban a ház helyén hatalmas kert volt, szédületes terep a bújócskázásokhoz. Akkoriban még az Újlipótvárosban laktam, csak barátkozni jártam a Kelenhegyi útra.(Telente a finnek fantasztikus kis egyszemélyes hókotró masinával tologatják kertjükben a havat, mindig irigykedem.) Ja igen, télen a Kelenhegyi út! (Ebben a hőségben a tél szótól is összefut a nyál az ember szájában!) Újabban megint "nagy havak vannak", be is borítják hosszú hetekre az egész utat, a járdákat sem takarítja senki, így finom esti sétáinkon puha hótakaróban rójuk az utat. Az első olvadáskor aztán persze kiderül, hogy ez a finom hótakaró színültig van kutyaszarral, ami a hó olvadtával förtelmes pépként fedi a járdát hetekig… A követség mellett van a pergolás lépcsős kilátó, gyalog le lehet vágni a kanyart: kis fülkéjében telente hajléktalan lakik; pár éve karácsony délutánján gyerekeim gondosan becsomagolva beiglit és egy üveg bort készítettek oda a kőpadra… (Nem lehetne a hajléktalanoknak telente legalább hálózsákokat osztani?) A kanyar után nemsokára, balkézre álldogál egy elhagyott "fakabát", a szemben lévő német rezidenciát figyelte-őrizte onnan a bennálló szerv. Remekül voltak ezek a bódék kitalálva: kicsiny, detektív tükrös ablak, hogy ne lehessen belátni, ugyanakkor belül oly szűk a hely, hogy lehetetlen egy pillanatra is leülni. Alig tudom elképzelni, hogy lehet egy ilyen dobozban hosszú órákon keresztül álldogálni? Sok figyelnivaló nemigen akadt.
Pár lépés innen az Államigazgatási Főiskola (nem tudom ma éppen mi a pontos neve) förtelmes épülete: egyik remek példája a korszerű környezetszennyezésnek. S hogy minden mennyire dialektikus: nagyszerű uszoda lapul az épület aljában. Ezer méter reggelente, locsogás a szaunában (a HCC-klub tagjaival: ez a kemény mag - Hard Core Club -, aki minden reggel a medencében kezdi a napot), sok jó barátot szereztem itt az elmúlt tizenöt évben.
Bizony, ezek a mai napig tucatjával épülő épületek is szennyezik környezetünket: egy évszázadra rondítva el egy város arcát! Soroljam? Vadonatúj "reich-deutsh" épület, most készül el a Bartók Béla úton, három házra a Körtértől. És az ízléstelenség tombolása köztereinken? Hogy a Kelenhegyi útnál maradjunk, tán csak a legújabbat említeném, a Gellért-teret! A jelek szerint száz évre ottmaradnak az engedély nélkül épített gigantikus kő-kockacukrok, az ormótlan, affektált (nem működő) ivókút, mint egy hatalmas kötött inka sapka… És honnan vette a bátorságot a tervező, hogy egy műemlék épülethez hozzányúljon, hatalmas, rosszarányú kő-mellvédeket ragasszon a Gellért Szálló homlokzatához? Hol van ilyenkor a Műemléki Felügyelőség?
(Próbálok kotorászni emlékeimben: mi az a városképet meghatározó építmény, ami az én életemben, azaz az elmúlt több mint fél évszázadban épült Budapesten, és nem rontott a városképen, urambocsá' javított rajta! Nem tolonganak fejemben… Egy gyönyörű biztosan van: az Erzsébet híd! Emlékezetem szerint 63-ban épült, a 2-es villamosról nap mint nap láttam amint szaporodnak a drótkötélen lógó dobozok: valami egészen véletlen, áldott pillanat lehetett… [Álljon itt a tervező neve: Sávoly Pál remekműve.] Gondoljuk el, ha most építik tán a Lágymányosi híd állna az Erzsébet-híd helyén: butácska, tükrös lámpa-elefántiázisával! Amit még igazán szeretek? Talán Eric van Egerath házai, az ING Bank az Andrássy úton, vagy a most épülő háza a Dózsa György úton. Invenciózus, tehetséges házak: a szabadság sugárzik róluk.)
De vissza a Kelenhegyi útra: ott áll (amikor éppen nem próbálják összeomlasztani) a 12-14. szám alatt a mi házunk, a Műteremház. Ötven évig hagyták lepusztulni, most a 2000-es omlás óta gyakorlatilag folyamatosan felújítják, hasonló trehánysággal és tehetségtelenséggel. Festő (Kosztolányi Kann Gyula, egykori Hollósi tanítvány Münchenben) tervezte, úgy tudom ez az egyetlen ma is álló épülete; igazi gyönyörű, "dilettáns" épület, a szó eredeti értelmében: nincs két egyforma szeglete, ablaka, tele sok-sok ötlettel és szeretettel.
Talán egyszer elkészül és igazán lakható is lesz…
Sétáljunk tovább: a Kelenhegyi út 32. szám alatt, a kanyarban egy gyönyörű villa, hibátlan arányokkal, finom színekkel, alig hihető, hogy a rendszerváltás után épült. A Gellért-hegy egyik varázsa, szemben mondjuk a Rózsa dombbal, hogy a házak, villák többsége a háború előtt épült, így nem nagyon volt hely/telek az újgazdag önmegvalósításra. Ahol mégis volt, mint a 43. szám alatt, egy igen jónevű nemzetközi ingatlanbefektető által épített társasház vagy társasházak, ott sikerült is az utca frontjára egy hatalmas, lőrésekkel ellátott betonbunker garázskomplexumot odarondítani: elismerésem az építési hatóságnak, aki erre engedélyt adott.
A Kelenhegyi út túlsó végére legfeljebb autóval járok: a hegyfelőli oldalon végtelen garázssor, túloldalt pedig a hetvenes években épített társasház-lakótelep. Sétáljon erre az aki kitalálta! Valahogy szeretném Kelenhegyi úttá nyilvánítani a Mányoki utcát is, hogy szót ejthessek a gyerekszobánk ablakából látható Orlay utcáról, sokat bámultam a kora tavaszi ellenfényben, a hatalmas fák hosszúra nyúlt árnyékai közt tébláboló környékbeli kutyákat. Két éve, kutyák nélkül meg is festettem ezt a képet.
A Kelenhegyi út -azt hiszem - végtelen. Pontosítsunk - autóval lemértem - hossza 1600 méter.