Mint mikor az ember a képeit mutogatja, és egynél több kép van a műteremlátogató orra elé kirakva: azonnal és automatikusan az egyiket a másik rovására kezdi el szeretni. Pedig többnyire amit az ember már megmutat (kivéve talán legbelsőbb barátját-feleségét-gyerekét-edvájzerét-satöbbijét, szóval akinek szabad és érdemes belebeszélnie) az már egyszer képpé lett nyilvánítva, alá lett írva, fel lett vállalva, Esterházy Péter szép szavával „ki lett endlizve”.

Szóval a többivel, az állítólag nem remek művel mi van? Mi van Brueghel: Gyermekjátékok-jával, ami a Téli vadászat vagy a Parasztlakodalom-mal egy teremben bizony halványkodik, vagy a korai Bartók opuszokkal, vagy a W