Most a furujával foglalkozom
(egy festő levelei a nyolcvanas évekből)

(W.G.-nek és L.P.-nek Norvégiába)
kedves oslóiak,
múlnak a napok, és lassan teljesen hazaérek. Már túl vagyok az első kölcsönkéréseken, már kitakarítottam a műtermemet is, sőt Ildikóét is, akinek most kell valamikor megérkeznie Münchenből.
Aláhúzva-összeadva remek utazás volt ez is, napjaimat bearanyoztátok: a hálás utókor majd megemlékezik Rólatok. Amúgy tényleg köszönöm.* (Bergenben a Kunstforening-ben volt nagy önálló kiállításom).
Hogy itthon mi van? Új füvet vetettem, kezdődik hát újra a locsolás és locsolás és nyírás és locsolás… Bizonyára gyönyörű lesz.
Van új kutyánk is: alig akart beengedni saját otthonomba, amikor megérkeztem. Itt-tartózkodásának tizedik napján szopornyicás lett: ötszázért kapott nyolc injekciót, most lassan gyógyulgat. Én meg megint (a hideg műteremtől) hólyaghurutos vagyok, tizenöt forintért én is kaptam gyógyszert, lassan én is gyógyulgatok.
(…) Még mindig Golda Meir életét olvasom, - amit a trondheimi vasútállomáson vettem - most kissé lelassult a tempóm: nem tudok a rendes napi műtermi munka, délutáni gyerek-felügyelés és leckevizit, no meg vacsorafőzés-mosogatás után még órákat olvasni angolul, viszont elalvás előtt egy kicsit sajnálom magam.
Második elemista Juli lányom matematika házi feladatait minden nap izgatottan várom: kellemes bizsergést okoz, hogy néha 10-15 perc koncentrált fejtöréssel is alig, vagy egyáltalán nem tudom megoldani a feladatot. Bizonyságul álljon itt a tegnapi példa (ez a könnyebbek közül való):

8 32 12 35 x 36 3
12 12 6 7 19 36 x
13 25 12 x 13 x 6
A feladat: kell találni egy olyan törvényt vagy szabályt, amely minden függőleges számoszlopra igaz, és ennek segítségével kitölteni az üresen hagyott mezőket.
Megnyugtatásotokra: ha világ szégyenére végképp nem sikerülne e második elemista feladatot megoldanotok: a boríték belső oldalára beírtam a megoldást, kotorjátok elő gyorsan a szemétből!
Eszter nagy gyönyörűségemre ötödmagával (három lány és két fiú) bandát alapított. Ma egész délután nálunk tanyáztak: megszerkesztették a Banda pénztárkönyvét, és mindenki beadta, ami pénze volt a közösbe: ebből fognak majd fagylaltozni. Mikor a pénztárkönyvvel kész lettek: nekiálltak és tetőtől talpig kitakarították és átrendezték a gyerekszobát. Igaz, közben az egyik szekrény rádőlt Eszterre, és az ajtajában lévő centi vastag csiszolt tükör ripityára tört, de hát – mint tudjuk – csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik.
Én meg puccos vacsorát főztem: marhahúst vörösborban krumplipürével.
Így élünk hát. Sziasztok.

(Anyámnak Kecskemétről)
szombat délelőtt. Itt aztán mindegy, hogy kedd van vagy szombat, és mégsem. Talán a zajok szombat délelőtt mások, mint hétköznap.
Drága Bozsinkem, abált szalonnát adnak reggelire vajjal. Egzotikus nép ez az alföldi. Hízom – gondolom – mint a disznó. Viszont változatlanul nem dohányzom. (ezt kellene még hússzor leírnom, hiszen messze ez a legjelentősebb esemény az életemben az elmúlt hetekben).
Máris gusztustalanul sok képet festettem és még csak nem is feltétlenül mind rossz.
Kaptam levelet hazulról. Zajlik az élet. Műtermünkbe Gombáson betörtek. Holnap jelmezbál lesz a csajoknak: Eszterék az egész osztály közösen egy nagy hernyó lesznek, csíkos zokniban, hosszú molinó végbe bújva (ezt én adtam), és az első gyereken lesz egy nagy papímassé fej, amit I. csinál(t?).
Emlékszel Balogh Péterre? A grafikára jártunk együtt, fantasztikusan tudott rajzolni, mindig állatokat rajzolt, meg vadászatot… Főbe lőtte magát, kedden volt a temetése. Sajnálom. Szerettem.
Isten veled Mamánkám.

(Postai levlap Juli lányomtól Kecskemétre)
Apu (soha nem hívtak így)
Most a furujával foglalkozom
Remélem Te is jól érzed MAgad
Csók Juli

(V. D.-nek)
Figyelj,
Gy.P. tegnap fúrta Cs. Szabót: “csak az erő pozíciójából lehet bármit mondani. Fogyassz erős embereket, és ne elbűvölő, okos kultúrembereket…”

A gondolat érdekes, csak az erőt sem lehet kanállal bevenni.
Menthetetlen úrifiú vagyok, tudom. Undorodom a félmeztelen emberektől nyáron a városban. És ezt még szégyellem is. Zsigereimben van: hangoskodni ízléstelen. Ez az erő hiánya volna? (Th. M. is úrifiú volt, kultúrvédő, csak persze zseni.) Biztos vannak az úrifiúi bánatnak is prófétái.Egyébként például Rauschenbergről is azt hittük egy percre, hogy nagyot csapott az asztalra, s másnapra kiderült, ugyanúgy Velence párkányait siratja, mint az úrifiúk. És Derkovits? A rózsaszín, kislányos bánatával, miközben azt hitte, hogy végre igazságot szolgáltat az elnyomott proletáriátusnak.

(G.A.-nak)
Kérdezted, mi van velem. Hát kb. ez: (a műtermem 1984. Január 16-án)
Az ajtó mellett szekrény, fiókjaiban: mentődoboz, gépzsír, 2 db porcelán foglalat, fél csomag szimfónia, diófapác, kályhacsőlakk, szeszlakk, folyékony ragasztók, 3 paradicsomkonzerv, Rekord húslevespor, fa ékek blindrámához, bőrpárna rézmetszéshez, 46 üres konzervdoboz. A szekrény mögött tábori festőállvány, a falon a szekrény fölött festékező gumihengerek, Christo függönye három képeslapon, Norvégiában festett, első nonfiguratív képem fotója, hét tekercs színes szigetelőszalag, a kétméteres linómetszetem fotója, Eszter virágos rajza, egy csipeszben: átvételi elismervények kiállításon lévő képekről, újságkivágás egy galambrekordról, fizetési felszólítás, készülő kiállítások programja, egy kartonlapon a szabvány (A és B) papírméretek, alatta redőnyös iratszekrény, rajta 32 üvegben szögek, facsavarok, collstok, színes tusok, tinták, dobozban rajztollak, fekete tus, Rotring kimosó, Rotring csőtoll-készlet, sorozat színes ecoline, dobozban színes temperák, köcsögben ecsetek tushoz, tíz Nescafés üveg, bennük mastix gyanta, ceruzák, golyóstollak, schnitzerek, üvegvágó, réz- és linómetsző szerszámok. Nescafé, teáskanna, tea, kanalak, bögrék, radírok.A fiókokban: szitafestékek, szitaselyem, fixatív, mistic-spray, fényérzékeny szita-emulzió, Ulano film, fenőkövek, raklik, Gevaert síkfilmek, doku-fotók (grafikához), doku papír, rézlemezek, polírpapírok, csiszoló-vásznak, papír ragszalag (széles, nyomat-feszítéshez), rajzkréták, szén, pittkréták, pasztell kréták, színes filctollak, asztalosipari szakkönyvek, vonalzók, körzők, akvarell festékek, ecsetek, festmény-grafika-akvarell-nyilvántartó könyvek, diapozitívek saját képeimről, egyéb diák előadásokhoz, maradék vásznak, géz, (fűtőolaj-szűréshez), rézkarc-dúcok, polírozott rézlemezek, linó-dúcok, új linó lemezek.
A sarokban: felszerelendő fénycső-armatúrák, 50 méter kábel, festőkocsim: benne – dobozokban – olajfestékek, rajta festéktubusok, ecsetek, szikkatív, festőkések, konzerv-hamutartó, ecsetmosó doboz petróleummal, festőszer Martinis üvegben.
A falon Váli fotók: párizsi bérházak, Harangvölgy, a kolozsvári kőangyal.
Az ablakban zuhogó hóesés (reggel óta 12 cm hó a kocsim tetején), az ablak alatt szemetes kartondoboz.
Asztal (két rajzbakon), rajta: olló, 6 db konzerv-hamutartó, friss színes diák, karton háromszög fotózáshoz, fehér tus, toll, cigaretta, UHU ragasztó, Juli bűvös üveg-köve (amitől szebb képeket fogok festeni), egy tubus mustár, gyufák, egy pohár kihűlt forralt bor, vonalzók, Bulgáriában készült szörnyű fotók, üres fekete paszpartuk, újságcikk-kivágások, golyóstollak, rég megválaszolatlan levelek, asztali lámpa, akvarell doboz.
Az ablakok közt a falon fotó: Pablo keménykalapban, műorral és bajusszal, egy cédula: Wittgenstein téved! felirattal, nem működő konnektor, a sarokban nagy csomag, fóliában: nyúlenyvvel ragasztott vadkörte-dúcok fametszethez (egy öreg asztalostól vettem Debrecenben),
rajta deszka és azon: vinkli-vas, pillanatszorítók, petróleum, denszesz, terpentin, (1 liter: 75 Ft!), lenolaj, enyves fazék, fehér és fekete wallkyd, shell-lakk, méhviasz, velencei terpentin, Gesso alapozó, hintőpor, gumikesztyű, diófapác oldat, geralit, szita-kimosó, benzin.Festőállvány, mögötte a falon: diázandó képek jegyzéke, ajtó, rajta felirat: Bakos Ildikó szobrászművész, olajkályha, antikoksz dobozok.
A galérián: famentes merített papírok, Schöller kartonok, lécek, antik keretek, rajzpapírok, pausz, műanyag lefolyócső-darabok rajzcsomagoláshoz, gyantázó szekrény akvatintához, saját keretek, offset filmek,
Alatta átfestendő régi képek, hosszabbító zsinórok, fűrészgép, saját kiállítási plakátjaim, aktuális meghívók, katalógusok,
Rézkarcnyomó-gép, rajta telefon (06 27 10-375), papírok, hamutartó, a falon Rothko: Light red over black 70x100-as reprodukciója, telefonszámok, jegyzett beszélgetések, London metrótérképe, a nyomógép alatt litográf-kövek, újságpapír kötegek, műanyag bili, villanyrezsó.
A műterem közepén összecsukható bakok, rajta deszkák, a másik fal mellett üres és alapozott farostlemezek.
Valamint 57 db festmény, 34 akvarell és 372 db grafikai nyomat.

(V.D.-nek)
D,
az elmúlt napokban sokat sírtam, és sokat könyörögtem. Szűkölő kutya vagyok.
Bécs, 82.12.01.

(K.Z.-nak)

Kedves Zoli,
Napokig készültem új lemezedre, a Chopin keringőkre.
Nem tetszik. Nem tetszik, mert kívülálló vagy és fölényes. Látod ugyan magad körül ezt az egész tolongást, de azt mondod: semmi közöm hozzá.
Mint egy bogárgyűjtő.
Nem tetszik, mert nincs honnan és nincs hová. Nincs rolós tolltartó és születésnapi bicikli.
Gyere hát közénk, majszoljunk együtt kristálycukorral megszórt túróspalacsintát.
Szeretettel Sz. M.
Ps. A mellékelt iskolai fogalmazást nagyobbik (8 éves) lányom írta.

„Legkedveseb álatom
Szép fehér és fekete egereink vanak. Nagyon kedves az arca. Apró lábai vannak. A tenyerembe belefér kető. Az a rossz tulajdonságai vannak az egereinknek hogy mindig kiugrálnak a teráriumból, és egy csomót a párnán találtunk meg. Nekem a mama egerem a legkedvesebb. Mer az soha nem megy ki csak a gyerekeivel törődik. Mostis terhes volt és nagy volt a hasa. De csak három maradt meg, és egyet megevett mert döglött volt. De egyet mi húztunk le a vécébe. Két fehér van és egy fekete. Én nagyon szeretem őket nem tudom a többi ember mért nem.”

(N.P.-nek)
Mon Cher Pierre,
Ajánlom a mostani Filmvilágot, BI. talált benne Bunueltől egy listát, olyan szeretem-nemszeretem félét, amit mi is csináltunk. Jó. (a miénk is.) Kedvcsinálásul:
“Szeretem a vízisiklót és különösen a patkányt. Egész életemben volt a közelemben patkány, kivéve az utóbbi éveket. Teljesen megszelídítettem őket, a legtöbbnek levágtam egy darabot a farkából: nagyon csúnya a patkány farka. Izgalmas és nagyon rokonszenves állat.”

(V.E.-nek)
péntek, kb. tizenkettedike
Elindultam keresztül a szobán.
Felszedtem egy féligszívott csikket az asztalról.
A gyufásdoboz mellette állt a hamutartóban.
Kósza mozdulattal kihajítom a csikket az ablakon.
Ötvenhárom órája nem gyújtottam rá.

(V.D.-nek)
des,
éjjel negyed kettő, június negyedikén, illetve már ötödikén, nyolcvannégyben.
Az imént azt álmodtam: hívtam egy lányt, éljen velem. Csöndesen, nyugodtan nemet mondott, ettől aztán vad szívdobogással felébredtem. Ettem két túrós palacsintát kristálycukorral megszórva és ittam hozzá egy pohár tejet.
És most üldögélek a szobámban, mint mindig: cigarettázom, félek az infarktustól, mert ez ma már legalább az ötvenedik. Igazi csend van, már a vonatok sem járnak, csak az éjszakai bojler órája ketyeg vadul, de ő is mindhiába, mert négy évvel ezelőtt leszedtem róla a plombát, kiszereltem belőle a kis ütközőcsavart, és azóta éjjel-nappal dolgoznia kell.
Próbálkoztam a Józseffel: nem hallottam.
Este 9 óra óta hajtogatom, néha még álmomban is: legyen meg a Te akaratod… (és csak néha, tán egyszer gondoltam belé sunyin: nem akarhatnád azt, amit én?)
Megyek, lerámolom az edényeket a szárítóról, mosogatni, sajnos mindent elmosogattam az este, esetleg vasalhatnék, csak abba meg mindig beleakad a hálóingem ujja.
Vagy esetleg mégis írok egy levelet E.-nek, könnyen az utolsót.
Holnapután kiállításom nyílik. Holnap, azaz ma salgótarjáni beadás.
Reggel időben ki kell rakni a szemetet, hogy elvigyék
Szia

(V.E.-nek)
Mit lehetne még? Talán a harag. Esetleg kapargathatom – mint Jákob – képzeletbeli ótvaraimat. Kétszáznegyvenhét nap, kilenc kapott levél: lehet, hogy már semmit sem tehetek ellened? Pontosan koppanó szavak: ne gyere… semmi szükség… sokáig nem akarlak… isten veled… Lehet, hogy egyszerűen csak irigykedem? A szakszerűség mindig lenyűgöz. Hiánynak kaptalak, hiánynak veszítlek el. Adósságomra bizonyára hosszú részletfizetési kedvezményt kapok.

(V.E.-nek)
és már megint egy levél, éjszaka kettő körül, valamikor június 4-5 között a nyolcvanas évek derekán, és könnyen lehet, hogy már posztumusz vagy postfestam, mire megkapod, amolyan fiókborító.
Van valami történet azt hiszem Anatol France és Gide vitatkoztak, hogy van-e túlvilág, és megegyeztek abban, hogy amelyikük előbb meghal, az értesíti a még élő másikat, amennyiben van honnan értesíteni. Nos egy napon meghalt A. France és Gide másnap kapott egy táviratot kb. ezzel a szöveggel: a fogadást én nyertem, ölel A.F.Azért az mókás, hogy mire a bajszos postás ezt a levelet kezedbe adja, már eldőlt életünk. Én meg még itt szöszmötölök éjnek évadján. Mit nem mondtam még?
Irigylem Deskét, ő sétálni fog karonfogva Klee-vel, és szeretheti majd Zsófiát is, nekünk csak itt és most (nem) adatott.
Megpróbálok a 9-es komppal átmenni Szentendrére, megpróbálok majd onnan sem telefonálni, megpróbálok... KedvesEm.

(P.Zs.-nek)
Édes Zsigi, örültem levelednek. S hogy egy mondatodra válaszoljak: Déry egyszerűen (és undorral) életkedvnek titulálja azt a nagyszerű-förtelmes tulajdonságunkat, mely mindenféle fonat-hiátus ellenére mégiscsak a levegőben tart, ég és föld közt nyúladozván, mint az ökörnyál.
Íme mai napom egyetlen szellemi terméke, egy mondat (és félek, hogy ezt is loptam valahonnan): emlékké rohadunk már végre kedvesem?
Tíz éve, amikor Kővágóőrsön kettesben pásztoroltunk számtalan gyereket tanultam tőled egy mondatot, te meg a nagy gondolkodó Tuskó Hopkinstól: “tartsuk tiszteletben embertársaink elmebaját”. Azóta is állandóan próbalom használni. Ölel: M.

(D. L.-nek, Angliába)
Dear David,
Still alive.
Szakmáról. Anyagi nehézségek, erkölcsi sikerek. Egy hónap alatt húsz új kép, ebből legalább 10 nagyon jó. Találtam egy utat, ami enyém, és végre egyszer nyugodtan és magabiztosan dolgozom. 70x100 cm-es és ennél nagyobb papír kollázsok, pasztellel színezve. Majd küldök egy-két fotót. Márciusban országos kiállítás nyílt Pesten, nagy tolongás, 700-nál több beadott és kb. 250 kiállított kép, harminc képet meg is vásárolt az Állambácsi. Nos ebből a harmincból egy az enyém. Tehát a hivatalos vélemény szerint ’84 márciusában a harminc legjobb festő közé tartozom. Igaz, ami igaz: nagyon örültem. Most az egyszer végre jó szemük volt… Nincs az az olcsó siker vagy dicséret, aminek ne örülne az ember.Kitaláltam egy csapatot: hét ember, többnyire festők, most ennek a csoportnak szervezek egy kanadai kiállítást a jövő évre. Azt hiszem húzós, jó kis társaság. (A kanadai kiállításból végül nem lett semmi, lett viszont kiállítás az Ernst Múzeumban: 7 művész címmel: Bakos Ildikó, Böröcz András, El Kazovszkij, Szüts M., Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, ef. Zámbó István). Június 7-én nyílik kiállításom Szentendrén.
Életünk egyébként: érzelmi zűrzavarok, kapott-adott szenvedések. Erről majd egyszer máskor, egyszer majd… öregen, bölcsen, mosolyogva. Lányok nőnek, okosodnak. Próbálom nem megóvni őket semmi közepes szenvedéstől: jobb, ha időben edződnek. Barátaim (akiket ismersz): Mari nyugodt és mosolygós. Kékszemű kislánya már két éves, új férje kedves jóbarátom. Nagyon jól élnek. János tehetséges és sikeres, mint mindig, és mégis kedves, mint mindig. Úgy tud gazdag lenni, hogy sohasem kell irigyelni, sem utálni.
L. és G.: két szép és kedves lánygyerek, két szép, okos és kedves szülő: hideg sziszegő gyűlölködés nap nap után. Mindkettőjüket nagyon szeretem, nagyon sajnálom, és persze semmit nem tudok rajtuk (sem) segíteni.
Talán az évek?
Múlnak ugyanis rendben, csak azt a híres, ígért bölcsességet, amit állítólag cserbenhagyott vágyainkért, elárult szerelmeinkért kapunk cserébe: azt nem látom közeledni. Szeretném hinni, hogy jó képek az evilági fizetségem.
Végzem nyafogós soraim, jó lenne már egyszer egy pohár bor mellett békességben szót váltani veled.
Ölel: M. Ostblock

Budapest Főv. Tanácsa Végrehajtó Bizottságának
Közmű- és Mélyépítési Főigazgatósága
T. Főigazgatóság!
Hivatkozással a mellékelt 1997. December 15-én kelt levelükre kérem, hogy nagybátyám, néhai Dr. Degré Alajos hamvainak elhelyezéséhez a Mező Imre úti Köztemetőben, a temető 1/34 parcellájának 3. Sor 24 sz. sírhelyére a betemetkezési engedélyt kiadni szíveskedjenek. Elhunyt nagybátyám a fentemlített sírhelyben nyugvó Degré Alajosnak unokája. Mellékelem a temető igazolását a sír állapotára vonatkozólag.
84. 04. 18.
Sz. M. lakcím

Kedves B.Á.
Lojzi bácsi hamvainak elhelyezéséhez a szükséges engedélyeket megszereztem. (Főv. Tan. Nemzeti Panteon).
Betemetkezésnek hívják. A temető hivatalos regulája szerint bármiféle szertartást tartani az urna elhelyezése alkalmából tilos. Én a temető igazgatójának kérdésére lazán azt mondtam, hogy a család lesz ott. Nagy család vagyunk. Persze azért lesz pap is, (volt osztályfőnököm), csak civilben, aki a sírt beszenteli. Véleményem szerint bárki, aki az Öreget szerette, tisztelte nyugodtan eljöhet, legfeljebb a temető igazgatója engem megdorgál, ha nem elképzelése szerint zajlott volna le az urna elhelyezése. Mondd már: engem már úgyis hivatalból eltemet a Képzőművészek Szövetsége, legfeljebb nem a Nemzeti Panteonban.

(K. J.-nak, születésnapjára)
Pajtikám,
Ahogy kezdődött: felnőtt voltál. (évekig egy padban ültünk a gimnáziumban). Rajongtál Castroért, a dzsessz zenéért, a gitárért (és minden harc ellenére) apádért. Lenyűgözően rossztanuló voltál, amilyen én soha nem mertem lenni, nem is beszélve múltadról: már iskolai kicsapások, ipari tanulóság, magánvizsgák és egyéb borzongató rémségek voltak mögötted. Tízóraid – sokszor cseréltünk – mindig vékonyra vágott és külön-külön megvajazott kenyérszeletekből állt, és még közte is mindig volt valami!
Katit is tőled kaptam. (J. nővére, évekig legjobb barátom, néhány év múlva halálra gázolta egy autó Siófokon.)
És közben meg is szoktuk egymást, ahogy megszokja az ember a ballábát. Történeteid némelyikét sajátomként mesélem évtizedek óta (hogy egyszer autóstoppolás során egy lóhúzta halottaskocsi vett fel Dunaújvárosban…)
Azután
Megházasodtunk (Kiss Zoli kabátjában), gyerekeket akartunk, nagypocakú feleségeinkkel a Dunára jártunk esténként fürdeni, és amerikai cigarettát kezdtünk el szívni, és elfelejtettük a berúgás gyönyörűségét, és gyomorfájósak lettünk, szakmánk lett, lakásunk és életformánk, szokásaink és rigolyáink, mint a rohadt reggeli kakaó, amit csak Te tudsz megfőzni a gyerekeknek,
sokszor segíthettél és segítettél
És árkot ástunk a vízvezetéknek s a gödörben állva meglepve konstatáltuk, hogy már évek óta nem beszélgettünk. Szóval telnek-múlnak az évek, és alig-alig jut eszünkbe, hogy bal lábunk nélkül bizony furcsa járás esnék.
Isten éltessen hát
M.

(J. K.-tól)
Bátyókám, ne sírj, ugye?
Néhány mondatot mondtál a folyosón az ecetfát bámulva unott-hajszoltan, ahogy szoktad, nekem azóta is a fülemben kacskaringóznak.
Zsófival befejeztük a Pál utcai fiúkat, mikor visszakérdeztem kiderült, nem emlékezett, hogy csata is volt benne, meg hogy hogyan fázott meg Nemecsek. A haldoklási részt viszont újra akarta hallani, onnan hogy…
Meg azt is akartam kérdezni Tőled, hogy miért olyan szívenütő eredeti nyelven ez a mondat: “aber es ist schon ein zu weites Feld…” Persze a zu weites Feldek már önmagukban is…
Szia, reméllek
K.
(most értettem meg, mi történt veled, veletek.)


Építési és Városfejlesztési Minisztérium
Somogyi László miniszter elvtárs

Tisztelt Miniszter Elvtárs!
Hónapok óta egy ördögi körben bolyongunk és úgy hisszük, csak az Ön segítségével törhetünk ki belőle.
Szabadfoglalkozású képzőművészek/iparművészek vagyunk, lakásunk nincs. A VI. kerületi Ingatlankezelő Vállalat segítségével találtunk egy beépíthető tetőteret a Liszt Ferenc tér 4. sz. alatt. A VI. ker. Tanács VB. Előzetes Határozata alapján ezt a tetőteret ki is utalná nekünk, ha – miután a tetőtérbe 4 lakás építhető – az ide vonatkozó rendelet értelmében munkahelyünk kérné a bérlőkijelölési jogot.
Mindannyian a Művészeti Alap tagjai vagyunk. A Művészeti Alap a bérlőkijelölési jog kérését visszautasította, azzal az indoklással, hogy viszonyunk a Művészeti Alappal tagsági- és nem munkaviszony, így kérésünk teljesítése jogszabályellenes lenne. Személyi igazolványunkban, a munkahely rovatban természetesen a Művészeti Alap szerepel, más munkahelyünk nincs. A VI. kerületi Tanács ügyünket messzemenően támogatja, de köti kezét a rendelet…
Kérjük, adjon felmentést ezúttal a rendelet alól, hogy a VI. ker. Tanács az előzetes építési engedélyt számunkra, mint magánemberek számára közvetlenül kiadhassa.
85. 06. 15.

H. Zs. Keramikusművész / L. Zs. Porcelántervező-művész / P.Gy. grafikusművész / Sz.M. festőművész / V. E. festőművész
(Nem adott.)

(M. G-nek)
85. 01. 12.
Hideg van mostanában Édesúr.
A távfűtés sem hatol elég mélyre. Még 184 napot lakhatunk itt a háztetőn.
Kilátás? Hát a távfűtőművekre, meg a Dunára, sok jégtáblára. A hidak alá már alig látni innen el.
Tanítás fáraszt. Bár többnyire jól csinálom.
Képek? Kaparászom. A tavaszi nagy kollázsok után az olajfestés nagyon csikorog.
Rosszkedvem van.
Pedig ma csináltam egy szép fürdőszobapolcot. Új fűrésszel, hozta a Jézuska. És ötszázért vettem új ecseteket.
Pedig a Kocsis Zoli zongorál itten.
és teát is iszom.
és mégis.

(M. G. válasza, egy szovjet képeslapon: A. Kozlov: Parad na krasznoj plosagyi 7 nojabrja 1941 g.)

T. Szüts Úr, sikerült néhány igen szép művészi képeslapot beszereznem, így válaszolhatok Önnek depressziós levelére. A hideg kedvező a jegesmedvének, de mi nem vagyunk j. medve. Új fűrész jól fűrészel, de nem fárasztó? Csak a tanítás? (…) az idő most enyhébb, de jön ismét a hideg. Májusig kell csak türelemmel lenni.
Üdv. M. G. lakberendező

(levél Norvégiába W. G.-nek és L. P.-nek)
(…) Kérdeztetek E.-ről. Érjétek be ennyivel: irigylem a teát, amit iszik, a járdát, amin jár és a villamosbérletet a zsebében. Merthogy persze gyönyörű, mint egy zöldhullám a Nagykörúton, meg okos, meg nyugodt, meg – néha – vidám, imádja a vonósnégyeseket és a paradicsomos káposztát. Sajnos többnyire jó képeket fest. És mesélhetnék róla napestig. Például kicsücsközi mosás előtt az ágyneműt. Ez azt jelenti, hogy mosás előtt ki kell fordítani a huzatot és kiszedegetni a csücskökben összegyűlt szöszöket… És a falra szögezi fel a készen, alapozottan vett (brrr!) vásznat és úgy fest rá. És fenékig érő hosszú barna haja van. És néha énekel álmában (ébren soha). És azt mondta a múltkor: már harmadszor forrasztom meg ennek a hangfalnak a csatlakozását…(!) És jó nagy disznóól van a műtermében. És spórolós, és mindig van pénze (és már nekem is mindig van pénzem). És esténként egy Otello nevű társasjátékot játszunk, és közben szeszt vedelünk, és időnként ronggyá verem és időnként ronggyá ver. És már ötödször főz paradicsomos húst (kurvára unom)… Szóval ő V. E.
Ölellek mindkettőtöket
M.

(V.D.-nek)
Tanultam Liztől egy új angol jelzőt, magyarul leginkább proccnak mondanám: POSH people: azok az emberek, akiknek annyi pénzük volt a gyarmati időkben, hogy úgy vették a hajójegyet, hogy kabinjuk mindig a napos oldalon legyen, azaz odafelé a hajó bal oldalán (Port Side) visszafelé pedig a jobb (Starboard) oldalon. Tehát ez egy egyszerű rövidítés: port out starboard home. Hiába, ahol Birodalom volt…

(V.D.-től)
-Köszönöm kedves invitálását egy közös csoportkiállításra.
Van-e édesebb kép, mint egy retikülje fölé hajló leány látványa?
-És van-e rondább, mint egy ilyen retikül belseje?
Nomármost melyik igaz?
Tű(nő)dőgyulladásom magányából:
Híve: Váli Dezső

(Sz.E.-től, Kecskemétre)
Kedves Papa
Nagyon szégyenlem magam hogy nem írtam, de nem volt ihletem. Ma viszont sok érdekes dolog történt amit le tudok írni. Például a nyelvtan felmérőm ötös lett. Megírtuk a környezet dolgozatot. És pont máma mondták a hülye fiúk hogy megvernek. Mikor ebéd után hazafelé mentem, több lány kísért, mert már előre tudtuk az egészet ezek a hülyék meg két oldalról belém rúgtak. Az utóbbi napokban a Bulyákiba meg a Gazsóba és a Kirillába vannak beleesve a fiúk. Kaptak is egy osztályfőnökit. Mostmár CsókEszter


Epilógus
(Anna lányom második osztályos fogalmazása 1994-ből)

Az én anyukám
A mama a kiránduláson nagyon lassú volt. A mamának jó izlése van. Nagyon engedelmes. Utál hányni. Mama, most is milyen finomat főztél!* A papával sokszor hülyéskedik. Hurrá, még csak olvasó szemüveg kell neki! Néha a fenekünkre csap. A mama már 40 éves pedig csak 32-évesnek látszik. És szerintem nagyon jól főz.*

*Anna világ életében utált enni, csak nyűgnek tartotta az egészet... szm-2002.)