Nyaralási napló.
Jugoszlávia, Mandré, 90 augusztus.


Egy hete vagyunk Pag szigetén. A nyaralás nehéz munka. G. híres világvevő rádióján időnként a Déli Krónika Pestről, mintha a Marsról hallanék híreket: Az SZDSZ sajtótájékoztatóján hülyeségnek nevezte a Kisgazdapárt földprogramját - Szaddam Husszein keresztesháborút hirdet Amerika elllen - Maggie Thatcher új Nürnbergi Perrel fenyegetődzik...
Két napja fúj a bóra. Nem lehet szörfölni.


Egyetlen házifeladatom az adriai verőfényben: Váli Dezső kiállításmegnyitója.


Egy mondat a minapi TV interjúmból: Nálunk a szakmában hál'Istennek csend van.
Vásznat-festéket még lehet kapni.. Egyébként pedig - ugyancsak hál'Istennek most aztán igazán minden érdekesebb Megyarországon, mint néhány festő nyafogása.
A szakma legfontosabb hírei: Új államtitkárunk nemzetikultúramentő handabandázása. (F. Gy. - ki emlékszik már a nevére is... Sz. M. 2002.)
H.L. a nagy király Bécsben lett múzeumigazgató. Magunkra maradtunk.


Tíz éve azt írtam valami katalógus-önéletrajzban: „évi 15-20 csoportos kiállításon veszek részt.” Idén kettő.


Már biztosnak tűnik: hamarosan bezárják a Műcsarnokot is. Ez talán tényleg baj.
Idézet Váli Dezsőtől: (soha nem merte publikálni): „Sajnos semmi nem akadályozza munkám zavartalanságát”.


Márai naplója az egyetlen könyv, amit képes vagyok olvasni ebben a tébolyult gyönyörűségben, amit Adriának és nyaralásnak hívnak.


Két igazi Válinak való Márai idézet: „A boldogság fegyelmi kérdés”.
„Ha csak dolgozni kellene az emberekért! Már az sem könnyű. De élni is kell köztük. S ez csaknem lehetetlen.”


Luxusyacht a novaljai kikötőben. Füstüveg ajtók mögött perzsaszőnyeges szalon; sudár, gyönyörű emberek jönnek-mennek, üldögélnek fehér ruhában. Halkan, mosolyogva beszélgetnek. Négy percig boldogan irígykedem.
Márai: „Van egyfajta téboly, mikor az ember makacson azonosítja magát azzal a téveszmével, melyet ennen személyiségének képzelt el.”


Egy mondat készülő Mozgó Világ interjúmból:
„Számomra a festészet a legnagyobb kaland az életemben. Ahol igazán egyedül vagyok a jégen. Talán ezért ragaszkodom hozzá görcsösen évtizedek óta”.


Márai: „A rossz író kalandot és élményt keres a világban: azt hiszi, akkor majd írni tud. A jó író csak akkor menekül a világhoz, ha gyöngének érzi magát a legnagyobb kaland, a munka feszültségének elviseléséhez.”


Halas-rákos-tintahalas vacsora egy kocsmában egy vagyonért. Mit nem adnék az Arany Tojás kifőzde rakott kelkáposztájáért. Mélyen hallgatok.


Halászok. Éjfeltájban futnak be a zsákmánnyal a kikötőbe. A hajólámpák fényében válogatják szét a mai fogást. Egyik rekeszbe a rákok, másikba polipok,m tintahalak, egy harmadikba a nagyobb halak,( ebből van mindig a legkevesebb). A maradékot, legalább ötezer kis rákot és egyéb szerkentyűt, hatalmas 10-15 centis csigákat, egyszerűen visszalapátolják a tengerbe. Hajnalban indulnak megint.


Naphosszat nézem gyerekeim boldog tombolását a tengerben: nyaralni necesse est.


S még egy utolsó Márai idézet:
„Szicíliát megtámadták az angolok. A földrész sorsa, melyhez tartozom, nagyon hosszú időre eldől e napokban. Olvasok, dolgozom, órarend szerint, ahogy tudok, mint egy őrült, aki hisz a rögeszméjében, a pillanatokban is, mikor a földrengés összedönti körülötte a világot. S azt hiszem, ennek az őrültnek igaza van, bennem és minden emberben, aki pontosan teljesíti kötelességét, végzi feladatát e napokban. Szicília, Európa sorsa, az angolok támadása, mindez múló dolog. A gondolat és a munka megmarad. Lecsavarom a rádiót, mely hírül adja, hogy a megszállók elfoglalták Szirakúzát, s visszaülök asztalomhoz,Platónt olvasni és dolgozni. S mindezt nem érzem menekülésnek, sem mesterséges magatartásnak. Mesterséges lenne, ha lelkendeznék, mert Szicíliát vagy Vámosgyörköt elfoglalta ez vagy az. Ez a világ dolga. Az én dolgom, hogy összeillesszem az alany, állítmány segítségével a fogalmakat - akkor is, vagy éppen akkor, ha összedől a világ.”


Szeretettel ajánlom önöknek Váli Dezsö kiállítását.