'93 február. Váli Dezső a kecskeméti alkotóházba készül.

Ma már - két évtized után - nem négyméteres táblákban veszi a farostlemezt, hanem költséget nem kímélve előre leszabatja a barkácsboltban, az egyszerűség kedvéért egyforma méretre. Ezúttal - hosszas fejtörés után 80x80 centiméteresre. Ez az idei méret. Előrelátó ember: 80 táblával csináltat. Napokon keresztül alapozza a 80 tábla érdes oldalát késátvonó fatapasszal (vagy faátvonó késtapasszal?), az utazás előtti délután már készen áll a vagy kétéves készlet: száraz a lealapozott 80 tábla.
Csak a méretben bizonytalan még mindig. Új méret. Hátborzongató. A tavalyi fele akkorák után. Próbálják meg egyszerre, a dolog korántsem tréfa, hölgyeim és uraim. Ami jó forma és felület (faktúra) 40x40 centiméteren az esetleg használhatatlan egy kétszer akkora táblán. Néhány órás kétségbeesett toporgás után mély sóhajtással nekilát és a kész, lealapozott táblából levág 20-20 centit. Két kuka lesz tele az eselékkel. Már csak meg kell csiszolni smirglivel a táblákat, de ezt már Kecskeméten, egyenként, festés előtt, mert pokoli fárasztó.
Váli Dezső képet fest.
Palettáján - húsz éve, azt hiszem, változtatás nélkül - a következő színek: titánfehér, elefántcsontfekete, Van Dyck-barna, krapplakk, kadmiumvörös, mangánibolya, párizsikék, ultramarinkék, égetett umbra, kadmiumsárga, aranyokker.
Festőszerként 2 rész lenolajat - 1 rész terpentint használ, szárítót (siccativot) legfeljebb a legutolsó nap, vagy a kép aláírásához.
Ecsetek. A kép indulásakor, a téma fölvázolására, utána már többnyire csak ronggyal-kézzel.
Rongy-ot kétfélét, flanellt és pamutot (csak tiszta, élő forrásból!) Ingek esetén a gombokat kéretik levágni.
Egyéb kellékek
1. Fehér lepedő (újabban műanyag) a kép mögé.
2. Próbakeret (kiszedhető üveggel).
3. Úti palettája ma már azonos az otthonával: vulkánfíber koffer „feltuningolva”: a farost paletta alatt rekeszekben a tubusok, a paletta mellett rekesz a rongynak-ecsetnek. Munka közben az ecsetek - persze szőrrel felfelé - konzervdobozban állnak (a doboz alján nehezék-kavicsok, hogy ne dőljön föl).
4. Ecsetmosó. Sólet füstölt hússal, 1 kilós kiszerelésben. Benne petróleum és egy harántcsíkosra faragott fenyőléc, az ecsetek kidörzsölésére.
5. Újságpapír „palettafelújításra”, és néha a festék felitatására.
6. Kék filmgyári fólia a lámpára (színhőmérsékletre bemérve) az esti munkához.
7. Munkaeszköznek tekinthetjük még 11 köves, SZLÁVA márkájú vekkeróráját* ,fekete vászonból készített délutáni - alvó - szemfedőjét, és „felspécizett” Bibliáját.
Ennyi hát a recept, hölgyeim és uraim. Remélem, semmi fontosat nem felejtettem ki.

Kell persze még Váli Dezső TEHETSÉGE.

Ja, és még vagy 35 év kínlódása, mindig-elölről-kezdése, soha-meg-nem-elégedése, a hatmillió döntés pokla, egy egymás mellé került rózsaszín és szürke boldogsága... és oly gyakran: egy óra vagy egy nap múlva ennek a rózsaszínnek és szürkének az elpusztítása...
Az eredmény itt látható.

Kérem, fogadják szeretettel a Mester kiállítását!

* A Mestert idézem: „a szerelő szerint a létező szocializmusban ez volt az egyetlen megbízható márka (van is belőle még 2 példány a háztartásban)”.