Azon törtem a fejem, figyelve a megnyitó nyüzsgő eseményeit (Városi tájképek, Aulich Art Galéria, Hamilton Tőzsdeügynökség, Aulich u. 5., nyitva április elejéig), elnézve az egy négyzetcentiméterre eső írók magas számát, hogy miért szeretik annyira a prózisták a Szüts Miklós képeit. Mert hogy szeretik, ahhoz kérdés nem fér. Verniszázsain jelen vannak, műveiről és magáról lelkes kritikákat, portrékat írnak, egyszóval kényeztetik, ahol érik: erősen irodalombarát művészet az övé. És ha ebben a jelenségben másfajta elemek is vannak persze (egyéni történetek, szimpátiák, Szüts Miklós egyénisége, szerepe a mai magyar művészeti közéletben, divatirányok meg mindenféle), talán nem tévedek, ha mélyebb összefüggéseket is látok a dolgok mélyén. Jelesen, hogy Szüts Miklós festményei igazán írói szemekre valók: olyanok, melyeket remekül lehet továbbgondolni, novellásítani, sőt regényesíteni.
Pedig első látásra nem többek a városi képrészleteknél. Azelőtt főleg külvárosrészletek voltak, csupa szürke, ködös panelfal, lakótelepzárvány, ablakrészlet, villamosmegálló-kezdemény: tudósítások egy lepusztult, tönkrement, sivár világról. Csupa szürke meg fekete – Krasznahorkai regénytrilógiákat tudott volna írni mindegyikből. Most egész majális van a korábbiakhoz képest, színek vannak szinte, dinamizmus meg mindenféle - Belváros van tudniillik jobbára, és minden, ami ezzel jár. (A kettes villamos például). Emberek persze nincsenek, vagy ha igen, csak alig sejthetően, arctalanul: de mégis, ezek nem a magány és kétségbeesés képei, mint sokan gondolják, hanem egy-egy városi történet kezdetei. Az újpesti rakpartot nézegetve egy Déry-regény kezdete sejlik bennünk föl, a Garázsban egy Spiró-dráma szeretne játszódni, a Vészkijáratot meg minden krimiíró külön is megirigyelhetné. Szüts Miklós igazi történeteket fest, csak ki kell bányászni őket a vászon mögül.
És persze zeneműveket is - nem csoda, hogy a zenészek is szeretik a képeit. (A Dés például, aki meg is nyitotta ezt itt: beszélt is, zenélt is, ahogy illik.)
Meg mindenki más.
Jolsvai András